Határon túli magyarok! Hogyan tanítják határon túl Trianont, milyen a megítélése?

Szlovákiai magyarként válaszolok.

1 - a magyar iskolákban szlovákról leforditott tankönyvekből tanitanak, jobban mondva csak megemlitik, nekik ez inkább ünnep mint sem valami fájdalmas emlék. De persze a magyar iskolákban ezt a tanárok kiszokták bőviteni és úgy tanitják, tehát kb ugyan azt tanultuk amit ti. Nem ismerik el Nagy Magyarország létezését. Van rá egy külön szavuk Uhorskó. Amikor ez az több nemzetiségű ország megszűnt létrejöttek az utódállomok, mint pl Magyarország, Csehszlovákia stb.

3 - Az elején még sokan biztak abban, hogy ez csak egy átmeneti állapot de most már kb senki nem szeretne semmilyen reviziót.

4 - Szerintem jól megvannak egymás mellett, olykor vannak konfliktusok, Szlovákiában szlovákul, magyarok a Duna möge jelmondatok olykor elhangzanak, ezekről sokszor a politika tehet jó kampány a magyarok ellen menni. Gyorsan fogy a létszámunk, gyorsan szlovákosodunk.

5 - https://www.youtube.com/watch?v=iucOUTFEW8Q

https://www.youtube.com/watch?v=clBhPQyGRgc

https://www.youtube.com/watch?v=ewA49UIuSgk

7-Magyarországhoz sok közöm nincs, soha senkim nem volt ott egyik felemnős sem élt a mai MO területén. Szlovákiai magyarként tekintek magamra, de ha meghallom a főváros szót inkább Budapest jut eszembe mintsem Pozsony.

Én vajdasági magyar vagyok,nem tudom sok kérdésedre a választ,de azért elmondom amennyit tudok,hátha össze tudsz belőle mazsolázni valamit 🙂

1. Hogyan tanítják... Nos én esküszöm,nem emlékszem hogy bármit is tanultunk volna a trianonról. Persze értintettük,de csak nagy vonalakban,hogy kb mi is volt,hogyan történt,és aztán senki sem emlegette többé,szóval ez nálunk nem annyira "fájdalmas" vagy gyakran felráncigált téma mint ahogy másoknál látom. A dédszüleink sem beszéltek róla,nem panaszkodtak. Legalábbis nem adták tovább.

A magyar történelmet úgy általában nem tanultuk. Emlékszem,5. vagy 6. osztályban a könyv legvégén volt egy oldal,épp hogy csak a fehér hátlap mögött,azon volt 5-6 kis lábjegyzet a magyar történelemről,személyekről,egy kis rajz Mátyás királyról meg ilyenek. A tanár kb elmondta kik azok,mik azok,és mentünk nyári szünetre. Ennyi. De legalább a szerb királyságot kívül belül tudnunk kellett,a 100 meg 100 ugyanolyan nevű "kraljokkal" meg "car"-okkal,sz-a-rt se értettünk belőle,meg unalmas volt mint a hasmenés.

2. Azt hiszem ezt megválaszoltam ..

3. Nincs róla diszkurzus. Se a történelmünkről,sem az országéról,sem a múltról,semmiről. Azt tudom,hogy Tito idejében nálunk jó élet volt. Sok pénz volt,akkor még egységes Jugoszlávia,mindenki arra az időkre emlékszik vissza jóként,habár akkor is voltak gondok.Aztán Tito után egy kis lepreatelep lett Szerbia,de ezt főknét a népének is köszönheti,hogy olyan büszkén verték a mellüket a nagy semmire.

4. Hát ebből kifolyólag most vannak ebből atrocitások. Még a 80as évek táján egységben éltek,szerbek,magyarok,bosnyákok,most mindenki utál mindenkit. Koszovóról meg hasonló déli helyekről telepítettek be hozzánk ilyen vadembereket(a délszláv háború után),akik nem értik a történelmet,nem tudják "mit keresnek itt magyarok",ha ez Szerbia,és miért nem mennek haza. Rendszeresen előfordulnak olyan esetek hogy megvernek az utcán,azért mert magyarul beszélsz. Újvidéken pl,lányként nem mertünk végigmenni az utcán beszélgetve (bizonyos helyeken) mert úgy néztek ránk mint az ördögre. Főleg választások idején.Volt egy eset hogy tüntetések voltak,valami bajuk volt velünk,már nem emlékszem mi,mindig ki akarnak innen zavarni minket...és minden 3 méteren rohamrendőrök álltak. Na akkor tényleg kussban mentünk haza.

Az is ismeretes helyzet nálunk,hogy van egy "félvér" gyerek,pl az anyja magyar,az apja szerb,és mindkét nyelvet beszéli. Tegyük fel ismerősöd,vagy gyerekkori barátod. Na most ha az utcán találkoztok,és társasággal van,akkor hajlamos leköpni,"b-szomazanyádmagyarok" meg hasonló. De ha egyedül van akkor "óóó sziaahogyvagy". Persze vannak kivételek,de érdekes módon akárkivel beszéltünk erről,mindenkinek volt egy ilyen ismerőse...

5. Családi emlékről nem tudok beszámolni. Annyit tudok,hogy a dédnagyapámat a szerb partizánok Tiszába lőtték,ártatlanul,mint sokakat,a háború utáni leszámolásokban.

( [link] )

Nagymamámat kérdeztem mire emlékszik a háborúból,ő akkor úgy 6 éves lehetett. Azt mondta nem sokra,nem zaklatták őket,azt tudja hogy az oroszok mentek el néha előttünk,és útközben sokszor be kellett fogani őket,adtak nekik enni,meg alvóhelyet kint valami szőrméken.És aztán továbbálltak. Ja meg cukorkát is kaptak tőlük ami akkor nagy szó volt 😁

A másik dédnagyapám arról mesélt,hogy kint dolgoztak a földeken a második VH idején. Lazán élték meg,jött a bombázó,lehasaltak és várták hogy mi lesz,majd dolgoztak tovább. Aztán a kukoricásban néha találtak német hullákat,akikről lerángatták a csizmákat,mert hát jó bőr cipőket csak nem hagyunk már ott. 😃

Annyit tudok hogy egész életében a "büdös csetnik bandát" szidta,amiről olvashatsz a fenti cikkben is,( [link] )

A trianonra már egyikük sem emlékezett. Ott volt a második világháború,a délszláv háború,elég baj volt az nekünk.

6. Egy vajdasági magyar leggyakrabban nem találja a helyét. Magyarországon "büdös júgók",szerbek vagyunk, itthon meg "k-rva magyarok". Az egyetlen hely talán mégis Vajdaság,amit otthonunknak mondanánk. Ha beilleszkedünk vagy ide,vagy Magyarországra,pár év múlva talán sikerül asszimilálódni,de legbelül mindig vajdaságiak maradunk. Sokan azért költöznek Magyaro.-ra mert nem beszélik a szerbet,vagy mert itt borzalmasak a munkalehetőségek.Ha pedig itthon akar munkát vállalni mégis,akkor ha tökéletetes beszéli a nyelvet,akkor talán befogadják. Emberfüggő.