Ha valaki meg akar halni, de végül nem öngyilkosság által hal meg, a pokolra kerül-e?

Furcsa és egyben megválaszolhatatlan is a kérdés szerintem.

Nem hiszek a pokolban de a keresztény tanokat jól ismerem így ennek fényében hagyom itt a véleményemet.

Jézus a tanaiban tudtommal arra tanította a híveit hogy ember nem ítélkezhet ember felett így azt a kérdést hogy ki jut pokolba és ki nem még egy pap sem döntheti el. Még az öngyilkosságra is igaz ez hiszen az öngyilkosság a tízparancsolatban szereplő gyilkosság bűnének felel meg csupán azzal a különbséggel hogy a személy azt önmagával szemben követi el.

A lator akit Jézustól jobbra feszítettek fel egy bűnöző volt, tudtommal gyilkos is, mégis feloldozást nyert bűnei alól így gyakorlatilag a keresztények Krisztus által tudják azt hogy nincs olyan bűn amely bizonyosan az örök kárhozatot vonná maga után. (Nem ezért hívják Krisztust a Megváltónak?).

Tehát ha az öngyilkosságot valaki el is követi nem ítélkezhet felette senki sem a Mindenhatón kívűl. Legalábbis az Újszövetség tanai szerint.

Ami a kérdésed leírását illeti az a bűnre hajtó akarat jelenlétét mutatja tettek nélkül.

Az akarat tett nélkül nem beteljesült rossznak minősül így szerintem az áldozat nem érkezett elkövetni a bűnt mielőtt a szerencsétlenség érte ezért nem lehet bűnös.

Steffed:

Ez nagyon szép gondolatmenet, teljesen egyet értek vele! Annyival kiegészíteném, hogy az élet feladásának fontolgatása, beletörődés valamibe ami halálra kényszerít vagy maga az öngyilkosság a Biblia szerint az ördög terve. Isten a szívek vizsgálója és igaz a Biblia szerint az is, hogy csak Ő neki van hatalma az életek felett ítélkezni. De az élet amit ad Jézus nem evilági, még ha nagyon sokan a földi életbe vetik az összes hitüket...

"A' ki látá aszszonyt, állatot, annak megkívánására, már paráználkodott vele a' szívében"

Vagyis elég csak gondolni ilyesmire az is bűn.

Gondolom így van ez az öngyilkossággal is.