Mi értelme van a festészetnek?

> Semmivel nem viszi előbbre a világot

A kérdés az, hogy valami csak akkor értelmes-e, csak akkor van helye a világban, ha előreviszi a világot? Nem gondolom. Ha egy kicsit a társadalom, meg a történelem helyett magát az embert nézzük, akkor valljuk be, leginkább azok a dolgok esnek nehezünkre, amelyeknek értelmük, céljuk van. A munkának van értelme, célja, eredménye, mégis a legtöbb ember nem szívesen csinálja. Olyannyira így van ez, hogy nem hogy nem fizetünk érte, a legtöbbször nem is csináljuk ingyen. A tengerparton a napsütésben való heverészésnek nincs elérendő célja – így pl. nem lehetsz késésben vele –, nincs produktuma, nem viszi előre sem a világot, sem a tengerparton heverésző embert. Valahogy mégis élvezetünket leljük benne. Vagy egy biliárdozásnak, vagy egy számítógépes játéknak sincs produktuma, nem viszi előre a világot, mégis sokan űzik kedvtelésként, sőt még fizetnek is érte, hogy csinálhassák.

Nem csak azoknak a dolgoknak van értelmük, értékük, helyük, amik hasznosak, amiknek valamiféle produktuma, célja van, amik előbbre viszik a világot. Ez maximum talán a szélsőséges kapitalizmus értékrendjének szűrőjén tűnik így.

A művészet lényege a katarzis. Részben katarzis a befogadónak is, de katarzis az alkotónak is. Néha meg a kettő egybe is folyik, az alkotó egyben a befogadó is. (Pl. mikor nem nézed, hallgatod, hanem csinálod a táncot, zenét, akkor a tánc, a zene alkotója és élvezője is te vagy egy személyben.) Persze sokan sokfélék vagyunk, mindenkinek más okoz katarzist. A művészetek is sokfélék, létezik líra, próza, zene, tánc, festészet, szobrászat, építészet, fotóművészet, színművészet, filmművészet, stb… Sőt ha kicsit tágabban értelmezzük, akkor akár a tudomány, a vallás, a politika, a filozófia is rendelkezik művészeti jellegekkel. Van, akihez az egyik művészeti ág közelebb áll, a másik távolabb. Meg van, akinek az egyik alkotó, az egyik stílus, az egyik műfaj az, ami képes katarzist adni, a másik alkotó, stílus, kor, műfaj meg nem, vagy kevésbé. Meg persze vannak jobb, minőségibb és rosszabb, silányabb alkotók, alkotások is. De az olyan ember ritka, akiben egyik művészeti ág, egyik alkotójának, egyik műve sem okoz katarzist. Vagy legalábbis akinél ez a helyzet, azt már inkább abnormálisnak tekintjük.

A festészetnek tehát ugyanúgy megvan a helye a művészetekben, a művészetnek meg az emberi létezésben, mint a sokak által nagy tömegben fogyasztott zenének, táncnak, filmművészetnek. Hogy neked személy szerint nem ez jön be az egy dolog. Engem meg pl. a szobrászat nem tud igazán lázba hozni. De ettől még nem gondolom azt, hogy a világ körülöttem forog, hogy az én ízlésemmel kell másoknak is rendelkeznie, hogy ami számomra nem annyira érték, az úgy általában nem is lehet az.

A művészetek oktatása meg ettől teljesen független kérdéskör. A mai művészeti irányzatok kérdése is egy ettől független kérdéskör. Meg a mai magukat művészeknek mondó, illetve mások által művésznek mondott alkotók milyensége is egy ettől független kérdéskör. Ha ezzel van kritikád, akkor fogalmazd meg azt. De ettől még úgy általában a festészet mindig is része volt az emberi kultúrának, nota bene már az ősember is barlangrajzokat készített. Nyilván ott kevésbé művészeti, sokkal inkább praktikus okok miatt, de a festészet, meg úgy általában a művészet ettől még azóta is az emberi működés szerves része.

4-es vagyok.

Szerinted, ha olyan ostoba vagy, hogy egy egyszerű szöveget nem sikerül megértened, akkor nekünk mégis hogyan kellene válaszolnunk?

Szóval de, nagyon is fontos a szövegértés...

És igen, az oldal arra lett kitalálva, hogy kérdéseket lehessen feltenni. Kérdéseket, és nem olyan baromságokat, mint amilyet neked sikerült alkotnod, ráadásul bicskanyitogató stílusban...

El nem tudom képzelni, hogy miért pont a festészettel van a bajod.

Ezernyi művészeti ág van és mind azonos gyökről fakadnak, az emberi kreativitás és önkifejező-képesség megnyilvánulásai. Ugyanaz a kreativitás, ami egyébként a tudományos felfedezéseket is hozza, nem véletlen, hogy sok híres tudós valamilyen művészeti ágat is művelt, minimum hangszeren játszott.

Tegyünk egy gondolatkísérletet és ne válasszuk el a többi művészeti ágtól a festészetet, képzeljük el azt a világot, ahol nincs művészet. Egyáltalán.

Nincs zene, nincs tánc.

Nincsenek szórakoztató filmek, könyvek.

Nincsenek versek.

Minden végletesen praktikusra van csinálva, nincs dizájn, esztétikum.

Ja és nincs semmi tudományos újítás, fejlesztés, ami kreatív ötletből származik, csak a folyamatos csiszolása, fejlesztése a már meglévőnek, új dolgokat csak véletlenek hoznak.

Erre a világra vágysz?

Hát kösz, én nem kérek belőle.

Tudod, amikor valaki képtelen az esztétikumot meglátni, a művészet bármi formáját értékelni, megérteni, szórakoztatónak találni, az egy enyhe mértékű, de mégis agyi defektus.

Hogy neked ilyened van, az nem bűn, nem szégyen, de nem alap lenézni a világ többi részét, aki érti, értékeli a művészetet.

Mintha a süket hülyének nézne mindenkit, aki zenét szeret hallgatni vagy zenével keresi a pénzét.

Azért egy mondatot kiemelnék, mert ebben sajnos van súlyos igazság:

"Több évig tanulják egyetemen, hogy aztán a végén ugyanúgy fessenek mintha hobbiból csinálnák."

Sajnos TÉNYLEG rengetegen végeznek el művészeti felsőfokú képzést és nevezhetik magukat ez alapján művésznek úgy, hogy a kreativitásuk, produkciójuk művészeti értéke nulla, csak a művészeti profitorientált trend-lobbi tolja fel őket az egekbe, miközben rengeteg hihetetlenül tehetséges "amatőr" nem tud érvényesülni a felsőfokú képzettség papírjai nélkül.

A művészeti "elitben" rengeteg a kókler, csak az egész esztéta-világ belőlük profitál és senki nem meri kimondani, hogy meztelen a király.

Mellesleg, bár valószínűleg ez pont a kérdezőt hagyja hidegen, pár festmény szüleim kiállításáról:

[link]

[link]

[link]

[link]

Én úgy látom, hogy a művészet (a tudományhoz hasonlóan) az univerzum megismerésének egy formája, útja, eszköze.

Vannak dolgok amiket egyelőre igazolt ismeretek gondolati rendszerével nem tudunk jól megközelíteni, de egy festmény, vers, muzsika megragad belőle valamit.

Az az érzés például (annak mibenléte), ami egy vidéki táj, egy virág, egy arc, vagy egy absztrakt forma látványakor átélhető, nehezen vizsgálható tudományosan, de a kép sok emberben hasonlóan idézi fel.

A tudomány, a művészetek, a vallások, a filozófiák, mérnöki alkotások, mindennapi tárgyak, termékek, szolgáltatások, technológiák együtt haladva fejlődnek, kölcsönösen hatva az alkotókra (az alkotók és műveik egymásra).