Milyenek a verseim?

Csak mostaniakat rakok most ki, nem tudom mennyire értékesek. Mindenki véleménye érdekel. :)

A Semmiben Élni...

Létezik-e fájóbb a saját nyomornál,

És úgy élni, mintha nem is volnál?

Másnak az élete mindig mesésebb,

A jövő a jelennél valamiért szebb,

A tragédia mintha másoké lenne

A sír pedig az ismeretlenek verme,

Mert oly nyomasztó a halál szaga,

Hogy belefullad az is, aki maradna

Ki menni akar, azt mondják menjen

Hol van a valóság, hogy felemeljen?

Van-e a szeretetnél önzőbb dolog?

Mikor magadba zárnád... Na de hogy?

Minden pillanat elfecsérelt semmiség,

Ha úgy érzed, hogy jobban is élhetnéd.

Vajon van-e a világon egy olyan élet

Ami szebb annál, mit ember remélhet?

Mily csodás volna, ha nem volna halál

Csak élet, miben örökre maradhatnál,

Csodás lenne, ha a mesék léteznének

Ha az álmok velünk együtt ébrednének,

Hogyha a csillagoktól nem kéne kívánni

Hanem minden jót tárt karokkal várni!

Létezik-e szomorúbb a búcsúzásnál,

Elköszönni attól, kire mindig is vártál?

Vajon van-e annál nagyobb csalódás

Amikor süket fülekre talál a vallomás?

Van, amikor csak egy hanyatlás az élet

S könnyen elzüllenek mellettünk az évek,

De mi marad, ha eltűnik a mivoltunk?

Ki mondja meg, hogy valaha voltunk?

Magamat...

Én csak saját magamé vagyok,

Akár a Nap - és mégis ragyog,

Hát én lennék az erdő közepén

Az a beszűrődő, furcsa fény,

Ki nem azért él, hogy melegítsen

- Csak a sötétségbe betekintsen,

Én, akár csak a rothadt vadvirág

Amelyet temérdeknyi féreg rág

Csak tűrök, mintha ez jó volna

És nem látnak engem csokorba.

Én csak saját magamé vagyok,

Vándorként mindenkit elhagyok

Vihar közeleg, hát én lennék az

A jósághoz nincs, mi felhatalmaz,

Kirablom az ártatlan szíveket,

Meghiúsítok rendíthetetlen hiteket,

S mindenkit, aki az én lelkemnek él

Kifosztom eme világot - a semmiér’.

Hatalmam van, hiszen azért élek

Hogy meghaljak - s így nem félek,

A magányt ökölbe szorított kézzel

Tartom, és így sohasem vész el.

Mit vesztenék, ha semmim sincsen?

Élet sem kell, nehogy elveszítsem,

Ugyan, már magamnak sem kellek

Nem cipelem tovább ezt a terhet,

Eldobom magam, mint egy kacatot

- Ez a legtöbb, amit a világnak adhatok.