Milyen a versem?

Nekem nagyon bejön, én is írok verseket, persze nem ilyen jókat. Ne hagyd abba, sok sikert. 🙂

De itt egy versem, fogadd szeretettel.

A három lampion

November közepén három lélek kószál,

Éjjeli holdfényben szomorú szél sír már.

Három kóbor lélek a folyó mellett ácsorog,

Üres szívük útján egy rossz emlék átrobog.

Négy évvel korábban négy igaz jó barát,

Sátor mellett ettek egy finom lakomát.

Ropogott a tűz, suhogtak az árnyak,

Tűz fénye mellett kedves dalok szálltak.

Kortyolták a bort, kosárban a finomság,

Igaz volt a mondás, borban az igazság.

Egyikük nem bírta, s engedett az italnak,

Nem épített falat semmilyen igaznak.

Elkotyogta szegény amit nem kellett volna,

A súlyos titkait könnyek között mondta.

Szeretni vélte egyikük asszonyát,

Sikerült meglopnia mindhármuk otthonát.

Három részeg jó barát sem fékezte magát,

A folyóba folytották a hamis cimborát.

Kialudt a tűz, csak hárman maradtak,

Néma mozdulattal összepakoltak.

Négy éve minden ősszel a három jó barát,

Megsiratja éjjelente azt az éjszakát.

Gyilkos lelkük már nem bír sohasem nyugodni,

A folyóba akarnak ők is ugorni.

Három fényes lampion a víz tetején szikrázik,

Három szomorú ember arca könnyektől elázik.

Eltűnnek a fények a messzi sodrásban,

Csak a folyó tudja mi történt négy évvel korábban.