Szerintetek fontos, hogy valaki művészien rajzoljon, ha csak magának csinálja?

Úristen, jó kis bántalmazó közegben élsz! Döbbenet, hogy veszik a bátorságot ehhez. Még ha képzőbe készülnél és tényleg tétje van annak, hogy hogy rajzolsz, és ők tényleg értenek(!) is hozzá - akkor mondhatnának SEGÍTŐ tanácsokat. De az, hogy hogyan NEM kéne rajzolni, az nem segítő!

Viszont ha az ember csak saját kedvtelésként alkot, akkor kinek mi köze van hozzá, hogy azt hogyan teszi?!

Ráadásul úgy, hogy gyakorlat teszi a mestert: ezek a készségek nagyon sokat fejlődnek pusztán ismételgetéssel, próbálgatással, amihez még tanárra sincs szükség, hiszen te magad is látod, mit kell csiszolni. És sokkal nagyobb élmény magadtól rájönni fogásokra, mint hogy valaki megtanítja azokat.

Ilyen erővel az ember mindent hagyjon abba, ami elsőre nem megy jól? Mekkora lenne így az írástudatlanság, nem lennének szakemberek az országban, mert az első nehézségeknél feladták! Az ismerőseid fejében van a hiba, nem benned. Sajnos sok ilyen mérgező ember szaladgál szabadlábon, különösen az énekléstől szokták jól eltántorítani az áldozataikat. Egy csomóan meg vannak győződve felnőttként is, hogy rossz a hangjuk, hallásuk, tehetségtelenek, pedig ez is egy gyakorlás útján fejlődő készség, minél többet énekel valaki, annál pontosabban eltalálja a hangokat és ehhez se kell más, csak egy dallam a fejben, egy szám a youtube-on, amit lehet együtt dúdolni. Ahogy a rajzolásnál is van valami a fejedben, hogy mit szeretnél papírra vetni vagy kinéztél valami modellt, amit lemásolnál.

Ráadásul pont erről szól a hobbi, azaz "kedvtelés", hogy legyen a kedvedre valami, amit csinálsz. Nem pénzért csinálod, nem szívességből, hanem abszolút önmagad számára, mert szereted csinálni. Így a hobbidnak Te vagy az elsődleges célközönsége, a Te élvezeted a lényeg, más esetleg megnézheti a tárgyát, de az az ő magánügye, hogy elnyeri-e az ő tetszését is. Ahogy írod, számodra sem a végeredmény a fontos, hanem maga a folyamat, az ad megnyugvást és örömöt, erre pedig más nem láthat rá, nem bírálhatja el, hiszen csak Te érzed. Ez olyan, mintha jóízűen megennél egy szelet tortát, valaki meg megállapítaná, hogy ez az üres tányér nem valami dekoratív, minek eszel tortát, ha utána csak egy maszatos tányér marad?!

Szóval semmiképpen ne tántorodj el, lehet, hogy nem lesz belőled világraszóló grafikus, de lehet hogy pont az a kis fejlődés fog elvezetni téged akár egy szakmához, amit szeretsz, akár egy olyan technikához, amiben gyorsabban érsz el sikereket, de ha ilyenek nem is történnek, legalább hasznosan töltötted az idődet.

Ki kéne találnod valamilyen önvédelmi mondókát ezekre, amivel érzékelteted, hogy szerencsére ez neked így is tökéletesen megfelel, meg hogy számodra nem a végeredmény számít, hanem maga az út.

Semmi baj nincs azzal ha nem egy remekművel állsz elő, sőt, szerintem az a leglényegesebb az alkotásban, hogy élvezd a folyamatot. Jobb egy örömmel készített, kreatív munka az én szememben legalábbis. Természetesen később úgyis fejlődni fogsz, de a legfontosabb, hogy ne hagyd, hogy mások eltántorítsanak téged ettől. Sajnos az emberek általában a hibákat veszik észre, én is rengetegszer megkaptam, hogy ez meg az nem jó, nem precíz. Nem baj az, hogyha ilyen hobbid van, ne hallgass másokra. Tapasztalatból, néha engem is bizonytalanná tesz az, ahogy negatív kritikát fogalmaznak meg, vagy ahogy látom, hogy más milyen jól fest, rajzol.

Lényeg a lényeg, csináld és szard le a többieket. Ne törődj senkivel. Ez a hobbid? Fogadják el, adj bele mindent.

Mit értesz azon, hogy művészien?

Nekem anno minden tanáromnak azzal volt baja, hogy a szabad időmben mangásan rajzoltam.

Ha magadnak rajzolsz, nem kell remekműnek lennie, nem eladásra vagy kiállításra készíted.