Heinrich Heine, „Bánat” című verséhez hasonlóak? Vagy elgondolkoztató versek? Mit ajánlatok?

Szép ez a Heine vers, elolvastam. Át tudom érezni!

Ez is az elengedésről szól, nekem az egyik kedvencem:

Hermann Hesse - Lépcsők

Ahogy a virág hull, s ifjú öreggé lesz:

a maga idején borul virágba

minden erény és bölcsesség, az élet

minden lépcsője, s nem tarthat örökre.

A szív a lét minden hívó szavára

legyen kész, hogy búcsúzzék s újrakezdjen,

mert így tud majd csak más, újabb körökbe

belépni bánat nélkül, bátorsággal.

És olyan varázs él mind a kezdetekben,

Amely megvéd s élni segít szavával.

Derűsen lépjünk ki terekből terekbe,

ne válasszuk egyiket sem hazánknak,

a világszellem nem köt, nem határt szab,

de kitágít, lépcsőkön fel, emelve.

Alig miénk az otthon biztonsága

egy életkörben, már a petyhüdés jön:

csak ki mindig kész útra, indulásra,

szabadulhat a bénító közönytől.

És úgy lehet, hogy a halál órája

is új terek felé küld megifjulva.

Hív bennünket a lét szava mindig újra...

Fel hát szívem: búcsúzz új gyógyulásra!

(Keresztury Dezső fordítása)