Mit jelent Tóth Árpád "Ifjonti Jók Múlásán" c. verse?

Kék hamvadozását

Estéli sugárnak,

Mikor ifjú párok

Összébb bújva járnak,

S láttukra szívedben

Habot vet a rest vér,

- Vén bor hűs pincében -

Ismered-e, testvér?

Szidod-e, bölcs gúnnyal,

A nagy, sárga holdat,

Hogy sűrű sugára

Ócska szirup-oldat?

Puffadt, rossz citromból

Csurrant limonádé...

S nem fáj, titkon, íze,

Hogy már nem a szádé?

Csókíze a holdnak,

Holdíze a csóknak...

Mért lesz vége, pajtás,

Az ifjonti jóknak?

Színünk, ízünk, harcunk

Fakul, bomlik, vásik,

S helyünkre lopózik

Sok fiatal másik...

Morcosodunk, s bévül

Bennünk, a csontpadkán,

Szívünk is úgy gunnyaszt,

Mint egy öreg patkány;

Rosszkedvűn figyeli

Május tilinkóját,

Friss szívek hamelni

Víg patkányfogóját...

Ej-haj, jó kenyeres,

Szegjük fel nyakunkat,

Kurjants fel a holdra,

Ne hagyjuk magunkat!

Tudunk mi még rózsát,

Babért is aratni,

Hódolt gyönyörűség

Torkába harapni !

Hulljunk dali tánc közt,

Hogyha hullni kell már,

Múljunk ragyogás közt,

Hogyha múlni kell már,

Izzadt, bukó harcunk

Gyönyörűszép esten

Hűsítse halálba

A jó férfi-isten...

Valaki tudná elemezni, mert egy szót nem értek az egészből.