Mi a véleményetek a versemről? Jónak találjátok?

A fedő bűnről, ahogyan a bűnt

bűn mögé rejtik. Erről kell beszélnem.

Ismertem egy fiút. Szürke volt,

mint a tészta. Teste, mozgása mégis

száraz, ideges. Ma se tudom, hogyan.

Csupán titkának természetét sejtem.

Ma már gyanítom, ez az egyetlen rossz.

Lehetek gyilkos, homoszexuális,

de mindhalálig táplálni a pépet,

a kezdetben oly semminek tűnő

kenyérbelet, amit idővel

rátapasztok arra, ami a legtöbb,

attól fogva mindennek vége van.

Bár ha éppen őt, azt a fiút nézem,

tán fordítva és jogosan

azt mondhatnám: volt benne valami szikár

és iszonyú. De a testét

átitatta a szürkeség, mitől

piszkos lett, mint a kihűlt kenyértészta,

mely végítéletében se más.

És mégis minden kenyér ízét elfeledve,

először eszem végre kenyeret.