Melyik a legszebb magyar vers?

Nekem ez az egyik: de Juhász Gyulától a Milyen volt is nagy kedvencem, és Arany Jánostól az Emlények.

REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,

szomorú, vizes síkra ér,

szétnéz merengve és okos

fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.

Arany János: Emlények (csak az elejét másolom ide, az első része valami csodás, Petőfi halála miatti fájdalmában írta)

Ki nékem álmaimban

Gyakorta megjelensz,

Korán elhunyt barátom,

Van-é jel síri fádon,

Mutatni, hol pihensz?

Oh! mert hiába költ már

A hír nekem mesét,

Hogy még tán eljövendesz:

Tudom én, mit jelent ez

Ellenmondó beszéd.

Igen, a hír halálod

Kimondani haboz,

S hogy a nehéz követség

Nagyon zokon ne essék,

Szavában ingadoz.

Majd elragadja tőlem

A már adott reményt;

Majd, amidőn elillant,

Távolról visszacsillant

Még egy csalóka fényt.

Hány bús alakban látom

Éjente képedet!

Sírból megannyi árnyak...

S kik onnan visszajárnak,

Nem hoznak életet.

II

Behantozatlan áll

Hamvai fölött a hely.

Hol, merre nyugszik ő,

Nem mondja semmi kő,

Nem mondja semmi jel.

stb.

Juhász Gyula:

Egy hangszer voltam…

Egy hangszer voltam az Isten kezében,

Ki játszott rajtam néhány dallamot,

Ábrándjait a boldog szenvedésnek,

Azután összetört és elhagyott.

Most az enyészet kezében vagyok.

De fölöttem égnek a csillagok.

Nekem is Juhász Gyulától a Milyen volt egyik nagy kedvenc.

De szeretem Csokonaitól A reményhez c. versét is, és még sok mást ezen kívül.