Valakinek jó hallása van zeneileg- mit jelent?

Eleve az abszolút hallás jó zenei hallás is, mert egy referenciahang segítsége nélkül azonosít bármely hallott zenei hangot. Nagyon ritka, hogy az ilyen ember ne zenéljen, de ha mégsem zenél, akkor hallás után nem tud eljátszani egy dalt, max. elénekelni.

Van még a relatív hallás. Ez azt jelenti, hogy az egyén egy referenciahang segítségével azonosítja a hallott hangot.

A jó zenei hallás magába foglalhatja a fentebb leírt két képességet is, de ezt inkább azokra szokták mondani, amiket felsoroltál.

Én például fejből eljátszok több száz dalt és 95%-ban inkább hallás után tanulom meg ezeket. Néha segít, hogy tudom milyen akkordokból áll a az adott dal, de legtöbb esetben nem is gondolkodom azon, hogy milyen hang következik, csak ösztönösen tudom hova kell nyúlni. Ez lehet izom memória is, de kitudja mi...?

A legtöbb zenész is meghalja, ha hamis valami és ritmus, ütem hibákat is.

Egy bonyolult dal esetén, ami még mondjuk gyors is ráadásul, ott megesik, hogy tévesztenek, a kérdés, hogy meg hallják-e a hibát vagy sem? Sok esetben nem fognak bele szűkített, bővített vagy 7-es akkordokat. vagy mert nem tudja mik ezek vagy mert nem is halja a különbségeket. Egy 7-est még csak, csak, de egy 6-ost sokan bele sem fognak ott ahol van a megírt dalban.

A jó hallása vagy mondhatjuk olyan embernek is aki nem zenél, de ki hall minden hibát.

Viszont egy zenész esetégen megkíván némi zenei tudást is a jó hallás. Azt nem szabad elfelejteni, hogy sok embernek semmilyen zenei képzése nincsen és magától, vagy valakitől elleste/sajátította az adott hangszerhez való "fogásokat".

Nem csak kottát, de még a zenei hangok, akkordokkal sincsenek tisztába, de még is zenélnek, akár sok éve.

Sokan közülük, egy hangnemben, álltában C-ben játszanak.

A feleségem nem tud zenélni semmin és énekelni is nehezen, mert nem tudja jól képezni a hangját, de mégis meghall minden hibát, legyen az ütem, vagy más hang nem megfelelő játszása. Emlékszik arra is hol minek kell következnie ez adott dalban, csak éppen pontosan nem tudja elénekelni. Tudja, hogy nem úgy kellet volna énekelnie azt a hangot. Ez szerintem abból adódik, hogy nem képezte magát és nincsen születet érzéke ehhez.

A szomszédom csomódalt eltud fütyülni jó, de Ő sem zenél semmin. Ettől még szerintem jó hallásuk van zeneileg és megfelelnek a minimális feltételnek.

Ismét a 3-as vagyok!

Egy barátom (már nem él) abszolút hallása volt. Szólt egy dal és simán mondta az akkordjait vagy a hangjait. Neki vele született képessége volt ez. Persze a zeneiskolában (zongora) még rá is segítettek a hangok "meghallására". A tanát lefogott egy hangot vagy akkordot és hallásból válaszolnia kellet mi is ez, úgy hogy nem látta. Ő képes volt erre és a tanár felismerte és trenírozta is erre.

A bátyám is simán "leszedi fülre" egy adott szám hangjait/akkordjait.

Én is letudok akkordozni így egy dalt.

Azt szoktam mondani, ha eltudok fütyülni vagy énekelni, dúdolni egy dalt, akkor le is tudom játszani. Soha nem jártam zenetanárhoz, teljesen magamtól tanulta meg több hangszeren zenélni. A zene elmélettel is tisztában vagyok, ráadásul szeretem, meg érdekel.

Még is azt mondanám, bátyámnak és nekem is max. jó a hallásunk. Lehet "többet" vagy máshogyan halljuk ki a dolgokat, mint azok akik nem tudnak zenélni, de nekik is jó hallásuk lehet ettől még.

A nejem mint írtam lazán kihalja, csak nem feltétlen tudja jól megnevezni mi a hiba egy zenében.

Nem a hamiságára gondolok, az alap nála, inkább érzi hogy valami nem jó...

Így neki is jó hallása van, csak máshogyan, mint nekem.

Példaként ezt talán szakmámmal tudnám leírni. Én festőművész vagyok.

Amikor festek és olyan színeket viszek fel egy festőalapra, amit más nem lát meg, mert ha simán nézi valaki nincs is ott. Ennek meglátása egyféle más nézést/látásmódot igényel. Ez legjobban a fekete-fehér rajzoknál érzékelhetőek, mert nincsenek "színek" benne. Az árnyalatok különbségétől "finomságától" függ, hogy milyen hatása lesz a képnek. Tudom mit kell néznem pl. egy portrén és azt is tudom sokéves gyakorlatból mi fontos és mi nem, mit emelje ki és mit ne. Hogyan teremtsem meg azt az illúziót amitől egy 2D-s kép 3D-snek tűnjön.

Más elképzelni sem tudja hogyan van megfestve, rajzolva egy adott kép. Attól, hogy valaki nem tudna megalkotni egy képet, még tudja értékelni és egyfajta érzést, hatást kelt benne.

A hallás is ilyen nem mindenki zenész, de ettől még hallhatja, mi jó és mi nem az.

Ráadásul jó hallás nem csak fejleszthető, de mindenkinél eltérhet.

Milyen hatással van rád, hogyan hallod?

Mint a rajz esetében meglátod-e a különbségéket vagy egészében tudod csak nézni és értékelni.

A hallásra is igaz ez.

Hogyan hallod és mit hallasz ki? Az egészművet nézed vagy kihallod akár azt is, ki mit játszik egy-egy adott hangszeren.

Igen érdekes kérdés amit kérdeztél, mert nézőpont kérdése is ez egyben.

Mit pl. kinek mi a szép? Ki hogyan hall és mi neki ami hamis és mi nem az?

Attól, hogy valaki nem úgy lát rajz szempontjából mint én, még nem mondható rájuk, nincsen látásuk.

Igen összetett dolog ez és eltérő egyénenként.

Persze mondjuk 100 emberből 99-nek hamis valami és csak egynek nem, akkor döntő ebben a többség megítélése. Mert még ha különbözően hallhatunk hangokat és ítélünk meg valamit, több ember egybehangzó hasonló véleménye, pontos képet adhat a tényekre.

Jó valami vagy nem az, hamis vagy nem az, stb...

Bocs jó sok lett.

A legtöbb dolognak van előnye és hátránya is.

(Ki fogok térni az ütemekre, ritmusokra szintén.)

Akinek abszolút hallása van, egy részükre nem jellemző a relatív hallás. Az előnye persze, hogy azonnal beazonosítja az ABC-s hangot, azonban mind zeneileg, mind az álet más területés merevségre többnyire inkább hajlamosak ezen személyek, sajnos, tehát bizonyos fajta rugalmasság hiányzik belőlük.

Evvel szemben akiknek relatív a hallásuk jó, zeneileg is, és az élet több területén kellően rugalmasak, értik, érzik a a helyes arányokat, jó eséllyel (bár ez más tényezőkön is múlik). Cserébe kapásból nem tudják, legfeljebb bizonytalanul, hogy pl 440 Hz "A" hang szólalt-e meg (vagy amanpság divatos 432 Hz, satöbbi).

(Viszonylag ritka, hogy valakinek mind az abszolút, mind a relatív hallása remek volna.)

Kérdező, a legtöbb (elvont) fogalmat többféleképpen definiálják, így hát nem lehet abszolút választ adni kérdésedre, hogy "jó hallás".

Egyesek szűkebben értelmezik e fogalmat, mások tágabban.

Ha tágabban értjük, akkor több zenei tényezőhöz való érzék is vejátszik, ígértem is, hogy rátérek az ütemekre, ritmusokra.

Egyik vesszőparipám Bartók Béla, aki kb száz évvel ezelőtt az akkori akadémikus zenészeknek alig bírt megtanítani egyszerű

ASZIMMETRIÁT.

Pl 7/8-ot. Ugyanis Bartók a magyar, román és balkáni zenét is kutatta, a balkán meg tele van páratlan ütemmutatókkal, tehát aszimmetrikus ütemekkel, sőt, a bolgár/macedón népzenék szinte kizárólag ebből állnak.

Mindeféle hiba előfordult, amit a "nagytudású ákkádémikus" konzis zenészek produkáltak, a Bartók által bemutatott hangfelvételek mint reprezentáció ellenére (Bartóktól olvastam feljegyzéseket erről).

Az egyik tipikus hiba az volt, hétnyolvcadot hallva, hogy TI-TI-TÁ -nak hitte számos tanult, konzis zenész.

Ha a TÁ=2, a TI=1, akkor aTI TI TÁ

= 1+1+2.

Na de a 7/8, vagy 7/16 ütemmutató az nem ez, hanem:

2+2+3 !

(A törtnevező nem sokat számít, a nyolcados a középtempó nagyjából, míg kb a gyors tempó a tizenhatod, meg a harmincketted.)

Holott tanuét zenészek is tanuéják, és ált isk énekóra alapja is az, hogy vannak másfélszeres hangjegyek is, amik a pontozottak!

A kettő másfélszerese a három! Ehelyett azt a fatális hibát követte el szinte midnen komolyzenész, száz éve (Bécsbe is járt Bartók!), hogy egyetle nnyolcaddal, vagy egyetlen tizenhatoddal benézte az egészet, CSAK MERT NE MSZOKOTT HOZZÁ az aszimetriákhoz!

Bartók kifejtette egy cikkében, hogy a komolyzenei zenetörténet során alig talált aszimmetriát a hármason kívül (3/4 pl a keringő), ezért nincsennek aszimmetriához szokva a komolyzenészek, hiszen a hármas akár gyors, akár lassútempóban zökkenőmentesnek hallatszik, azaz igen könny kihallani és játszani gyors és lassú tempóban is, épp olyan könnyá, mint a triola (3/3).

Mutatom a konzisok baklövését:

az imént említett TI TI TÁ (amit hitten 7/8 esete helyett)

1+1+2

=

2+2+4

Csakhogy a 7/8 EGYIK FELBONTÁSA (amit mutatott nekik Bartók, többek között) :

2+2+3

Azaz nem négy a vége, hanem csupán három!!

2+2+3 = 7

Bartók, feljegyzései szerint, hetekig kínlódott a komoylzenészekkel, mire a legegysezrább asazimmetriát, a 7/8-t meg tudta tanítani, miközben Bulgáriában addigra már létezett a Shopsko régióban (Szófia)

33+18 / 16 -osos dallam is, habár az már újstílusú népzene és nem a falus iparaszt zenéje, ámbátor a bolgár paraszt zenészek ösztönösen számos aszimmetriát feltaláltak,

léteznek 11+7 / 16-odos bolgár (autentikus) falusi dallamok is.

Szóval tág értelemben az ütemek, ritmusok is a zenei kultúra része.

De ott vannak pl a latin népzenékben és latin modern zenékben a páros ütemű, ámbár TÖRT RITMUSOK is!

Egy komolyzenész erre sincs kiképezve, pl salsa, merenge...

Más kérdés, hogy azóta már zeneileg is globalizáción estünk át, a bolgár népzene erősen hatott a jazz evolúciójára, és ma már jazz-t is tanulnak némileg a komolyzenészek, vagy legalábbis már fontosnak tartják ismerni a jazz alapvetéseit, a bolgár ritmusokkal együtt.

De Bartók idejábn ez nem volt megszokott, mert a falusi paraszttal nem törődtek! Bartók volt az első a világon, aki népzenét érdemben és tudományos igénnyel gyűjtött!

Csupán ekkorTÓL vált közismerté lassan, fokozatosan a zenei aszimmetria. Addig a komolyzenében még csak páros ütemű ámde erősen tört ritmusok is alig szerepeltek, mint pl salsa.

Bartók idejében a jazz evolóció még csak a dixieland-nál tartott, ami páros ütemű, ámde itt-ott tört ritmusok is jellemzik, ahogy az egyik gyökerét, a ragtime-t is (pl szinkópák).

Addig a komolyzenei "fura ritmus" kimerült az EGYSZERŰBB szinkópákban, és triolákban (pl Gershwin).

És mint tudjuk, onnantól nagyjából meg is ált a komolyzene evolúciója, mert az avantgarde következett, utána meg a fúziók.

Csupán kiegészítésnek szánom hozzászólásom, hiszen a zenei világa hatalmas és sokrétegű, azonban sajnos az ütemmutatók témáját gyakorta hanyagolják még manapság is, sajnos, akár tanult zenészek körében.