Ha senki sem támogatja a rajzaimat, sem online, sem pedig a való életben, az azt jelenti, hogy zéró tehetségem van hozzá?

Lemaradt, hogy az általános account-omon kb. 330 követőm van, ami zömében a fanart-éra alatt gyűlt össze.

Természetesen itt is meg szoktam osztani a saját karakteres szösszeneteket, viszont az itteni emberkék vélhetőleg főleg a fanartok/adott fandom miatt követtek anno be, mivel elenyésző azon követők száma, akik mindkét profilomon követnek, még úgy is, hogy

mostanában semmilyen fanartot nem rajzoltam, és a saját karakeres megosztásokkal van tele ez az oldal is.

Köszönöm az eddigi válaszokat, jöhetnek még!

Nincs kikapcsolva a kommentelési lehetőség. A spam-botok ugyanis rendre betalálnak, aktívabbak, mint a hús-vér, "humán" követőim. :'D

Igen, ezt magam is tapasztaltam. Saját sztorival és karakterekkel még, ha vért izzadok sem tudok még huszadannyira sem érvényesülni, mint a fanartokkal. Bármennyire is szeretném ezt csinálni, ha egyszer azt látom, hogy az emberek nem kíváncsiak rá, vagy eleve el sem jut hozzájuk, mert interakció híján kinyírja a posztokat algoritmus. :(

Mindig mondják, hogy az alkotónak meg kell találnia a közönségét, azt a "piaci rést", amire a későbbiekben építhet. De mi van akkor, ha ez a piaci rés egyszerűen nem létezik? Akkor meg aztán végképp hiába erőlködök.

Tisztában vagyok vele, hogy a sikeres alkotókat is sok pofára esés meg visszautasítás érte/éri, viszont abban is biztos vagyok, hogy legalább egy ember mindig akadt, aki végig mellettük állt, hitt bennük és biztatta, támogatta, segítette őket.

Mellettem viszont nem áll senki. Mint mondtam, legfeljebb néhanapján kapok egy "Tök jó." vagy "Szép." kijelentést egy-egy alkotásomra, de mivel részletezve szinte sosincs, ezért nehezemre esik komolyan venni. Perpillanat ott tartok, hogy fogalmam sincs, hogy rajzos téren miben vagyok jó, hogy jó vagyok-e bármiben is, vagy, hogy egyáltalán reálisan látom-e magam kívülről.

Így jobban belegondolva, egyedül talán a mimikákra, meg az expresszív, kifejező karakterábrázolásra kaptam konkrétabb elismerést pár alkalommal, különböző személyektől, de ez is viszonylag ritka.

Lényeg, ami lényeg, fogalmam sincs, hogy van-e tehetségem az alkotáshoz, pláne olyannyira, hogy meg a későbbiekben meg is tudjak belőle élni. Tisztában vagyok vele, hogy a rajztudás fejleszthető. Viszont, ha valaki tehetséges, akkor kevesebb idő és energiabefektetéssel képes ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint a gyengébb képességűek, gyakran még jobbat is. Akinek meg nincs érzéke hozzá, az meg hiába jut el technikai szempontból egy jó szintre, sosem fogják szakmailag elismerni.

Nem tudom, hogy az alkotói népszerűség, vagy éppen annak hiánya, lehet-e indikátor művészi tehetség terén, ezért is írtam ki a kérdést. Szerintem, ha eltekintünk a fanartoktól meg a trendektől, akkor egyenesen arányos a kettő. Persze lehet, hogy tévedek.

Amit megfigyeltem, hogy az ember témaválasztása és főleg a rajzstílusa nagyban meghatározza, hogy mennyire lesz népszerű. Tapasztalataim alapján az alábbi stílusok valamelyikét, illetve ezek esetleges egyvelegét szokták az emberek preferálni:

- anime/manga - tudom, ez kissé tág fogalom, de mindig akad legalább egy stílus, ami felkapottabb ezen belül is - bishounenek, bishoujók előnyben

- kawaii, vagyis a tündi-bündi stílus (ez lehet az anime/manga stílus egyik része, de nem feltétlenül), mert cukisággal bármit el lehet adni

- edgy/artsy - tehát az ilyen elvont, művészies jellegű dolgok, minél bizarrabb és/vagy "betegebb", annál jobb

- realizmus

Ha ezek egyikébe sem passzol bele az ember és ennek dacára sikeres tud lenni, akkor vagy jó hátszele/támogatóbázisa volt/van, vagy jól tudja magát PR-ozni, vagy szimplán csak mázlista és jókor van jó helyen.

Én legalábbis ezt tapasztalom, de könnyen lehet, hogy rosszul látom a dolgokat, úgyhogy erre rácáfolni ér.

Illetve, ha tényleg kiderül, hogy nem vagyok tehetséges, akkor hogyan dolgozzam fel?

Mi értelme van úgy az életnek, ha nem vagy jó/kiemelkedő semmiben sem, még abban sem, amit szeretsz és szíved-lelked beleadod?

Annyi különböző területen próbáltam már ki magam, de vagy nem voltam benne jó, vagy nem érdekelt. Ez lenne az egyetlen terület, amit élvezek és érdekel annyira, hogy folyamatosan és önként fejlesszem magam. Máshoz huszadennyi motivációm sem lenne. :/

De mégis mi értelme az életnek, ha szó szerint semmiben nem vagy kiemelkedő?

És még mondják, hogy mindennek és mindenkinek megvan a maga helye a Földön…

Annyira belefáradtam már, hogy soha senkinek nem voltam/vagyok/leszek elég jó, semmilyen téren: sem én magam, sem pedig a munkáim. Mert hát így voltaképp teljesen feleslegesen foglalom a helyet ezen a világon.

Az meg, hogy én élvezem nem jelent semmit, ha szó szerint a kutya nem kíváncsi a rajzaimra. Most is megosztottam egy Discord szerver rajzos csoportjában a legutóbbi munkámat és egy nyomorult szívecskét adtak rá, azt is gondolom azért, mert szánalomból mindenki kap legalább egyet. Bezzeg a felettem posztoló kezdő rajzos kapott vagy hármat is a skicceire.

És mint mondtam, tíz esetből kilencszer ez megy: foglalkozok vele egy csomót, élvezem, kiposztolom és oldaltól függően 1-2, de nagyon max. 10-20 reakció (kedvelés/megosztás/szívecske/upvote/stb.)érkezik rá, ha belegebedek akkor is. E ponton a fejlődés sem ér semmit, ugyanis van az a téma/stílus, ami, bármennyire alaposan van kidolgozva, de nem vevő rá érdemben senki. Lehet, hogy nálam is ez a helyzet, ki tudja. Vagy szimplán csak rajzos antitálentum vagyok.

Mindenesetre a visszajelzés hiánya enyhén szólva is frusztráló és lehangoló, arról nem is beszélve, hogy erre nem lehet építeni semmiféle jövőt, pláne karriert. Akkor legalább írnák meg/mondanák nyíltan az arcomba, hogy tehetségtelen vagyok és kész, akkor hagyom is az egészet a fenébe.