Titeket érdekelne egy ilyen regényt? (lent)

A történetem elég bárgyúnak és leírás után első benyomásra kicsit komikusnak, gyerekesnek is tűnhet, de nem annak szánom. Sőt ellenkezőleg.

Gyerekkönyvnek szánom szigorúan, mivel én is csak tizennégy éves vagyok. Sokan csúfolnak, hogy ilyen bárgyú ötletem van, de nem tudom, nem értik meg, hogy komolynak szeretném.

Mivel Amerikában élek, a regény is egy amerikai lányról fog szólni a tizennyolcadik században (Camilie-ről)

Camilie árva lány, a szülei nem ismertek, egész kicsi korában találták, de már akkor is más volt, mint a többi gyerek. A fején apró bőrképződményeket, és igaz, nagyon kicsi, de farokcsonk is volt rajta. Először csak különös jelenségnek vették, de ahogy a kislány nőtt, a bőrkezdemények igazi fülekké, a farokcsonk pedig rendes farokká változott. Az ujjaiból karmokat tud kihúzni, de a keze teljesen emberi, ugyanúgy, mint a teste többi része. Füle van, viszont nagyon gyenge. A rókafüleivel hall, és a szemei is, akár egy ragadozóé.

Ugyan rendesen nevelik, egy nap elkóborol, és elfogják egy cirkuszba, ahol mint főszenzációt, mutogatják. Verik és bántják, úgy bánnak vele, akár egy kutyával, de mindemellett félnek is tőle, mivel ha a lány elveszti a fejét, kész vérengző vadállattá válik, pont, mint egy róka.

Viszont Camilie felettébb értelmes gyerek, gyorsabban tanul, mint a kortársai, de mégsem becsüli senki semmire.

Egy napon viszont ismeretlenek megszöktetik, és elviszik messzire, tengeren túlra, senki se tudja, hogy hova. De arról nem is esik szó. Viszont aki "elrabolta", egy öreg bácsi, felettébb különös. Mintha mindent tudna a lányról. Ahol pedig él, ugyan egy rendes város, Camiliet nem mutatja meg senkinek, titokban tartja, de valamit elmesél neki.

A lány igazából egy Caroin, Carainae népének szülöttje. Crainae népe egy másik "dimenzióban" és, de sokkal titokzatosabb kifejezést fogok rá találni. Abban a népben mindenki olyan, mint a lány; félig állat, de ezt nem így fogom kifejezni, mert így olyan nyers. De róka csakis Camilie, és ennek oka van. Régóta harcban állnak Crainae ikertestvére, Harne népével, aki pont hetvenhatodik teliholdja legyőzte a Caroinokat. Viszont a nép között járt egy monda, egy jóslat, ami arról szól, hogy a népet egy rókagyermek fogja kéviselni ezen a harcon, ami a századik telihold éjjelén kerül megrendezésre. Camilie képtelen elhinni, felfogni ezt az óriási változást. Viszont egy igaz barát segítségével, és sok különös jelenséggel, amikről azelőtt még csak nem is álmodott, mégis sikerül, és miközben a harcra készülnek, apránként megismeri Crainae népének legendáját, aminek ő is fontos, építő része. De a gonosz végig lesben áll, és egy olyan árulja el őket, akire a legkevésbé se számítanának. A harc pedig közeledik...

De a jóslat elengedhetetlen része, hogy a rókagyermek csakis akkor hozhat megváltást a Caroinok népére, ha saját életével fizet mindenki máséért. Csakhogy ezt a lány nem tudhatja meg... a titok mégis kitudódik. De a lány legjobb barátja, aki lassacskán már nem csak a barátja, mégis sikerül valamit kitervelniük. De nem sikerülhet áldozat nélkül. Nehéz, értékes áldozatok nélkül.

Most ennyit írok, a végkifejletet meg a csattanót nem lövöm le. Meglehet, kicsit sablon és bugyuta, de én ebből egy komoly, vagy ha nem is mélyreható, de fantáziadús és valami értékes mondanivalójú kis történetet szeretnék összehozni. Ne tegyetek megjegyzést arra, hogy milyen hülye vagyok, hogy itt kérdezem meg, csak annyit szeretnék, hogy mondjátok el, titeket érdekelne-e.

Előre is köszönöm, már csak azoknak is, akik végigolvassák!