Szerintetek egy jól és igényesen megírt ponyva lehet annyira értékes, mint egy szépirodalmi mű?

"A művészet elsődleges feladata a kezdetektől az volt, hogy szórakoztatással, szépséggel stb. kellemesebbé tegye az életet"

NEM. A MŰVÉSZET EREDENDŐEN 1 SZAKRÁLIS TARTALMAK KÖZVETÍTÉSÉRE 2 VILÁGI ÉS VALLÁSI HATALMAK REPREZENTÁLÁSÁRA 3KOLLEKTÍV TARTALMAK KÖZVETÍTÉSÉRE 4 A KULTÚRA HAGYOMÁNYOZÁSÁRA 5 AZ ESZTÉTIKAI MINŐSÉG MEGHATÁROZÁSÁRA ÉS ALAKÍTÁSÁRA szolgált

nagyon mellékesen a szórakoztatásra.

Gondolom feltűnt, hogy az első irodalmi alkotások és gyűjtemények: Vallásos, Mitologikus, mesés témák és formák az epika műnemének gyökerei. Az első színi kezdemények ezek dramatizált változatai, illetve mint a görög drámában effektíve TANÍTÓ célzatú művek, ezek dráma műnemének gyökerei. Az első versek jórészt vallásos himnuszok, ezek a Líra műnemének gyökerei.

Ezt a szépirodalom XIX. század polgári irodalma OLTÁRI BAROMSÁGOT HONNAN VETTED????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Nem hiszem hogy ilyen gondolatok felmerült az első ősemberben, aki elkezdett összeütögetni két követ mert tetszett neki a ritmus. :D Ez egy nagyon modern öljük meg és boncoljuk fel értelmezés. (Persze a művészet vallással való összekapcsolódása elég régi keletű, mert az egyik (ha nem A) módszer, amivel az ember megpróbálhatja megközelíteni a rajta kívülit / nagyobbat / szakrális.) De az (ön)szórakoztatás lehetett az első célja. Én a játék egyik megjelenési formájának tekintem. Ráadásul a XIX sz. előtt a művész rá volt utalva a mecénására / megrendelőjére, ha annak ízlését nem szolgálta ki éhenhalt... szóval csak hátrébb az agarakkal.

A tanító célzatról: A görög komédiák meg igen alpári humorral voltak tele. Hol az érv? (Shakespeare is tele van disznó viccel) Remélem ezekről nem állítod, hogy nem (szép) irodalom. :3

Úgy mellékesen: Ne ordibálj más sem tette. A "hangerővel" való érvelés különben sem tesz jó benyomást. (Mert ált. azon emberek sajátja akiknek nincsenek érvei.)

"Ezt a szépirodalom XIX. század polgári irodalma OLTÁRI BAROMSÁGOT HONNAN VETTED??????"

Írtam én olyat hogy szépirodalom=XIX századi polgári irodalom?

"Elsősorban a 19. században élt emberek magánéleti dolgaira szokták mondani hogy szépirodalom"

Tehát példaként szokták felhozni ha szépirodalomról van szó.

Minthogy az ősember nem írt, vagy legalábbis számunkra bármit is jelentő irományai nincsenek, kizárólag a Létező irodalomból indulhatunk ki. Tehát, hogy mit ütögetett mivel és miért ez nem képezi az irodalom történet tárgyát. Ha akarom elhiszem, ha nem akkor nem. A hiteles és kézzelfogható kultúrából indulhatok ki. Mellesleg a mai törzsi társadalmakban, amelyekből következtethetnénk az indusztriális társadalmak kialakulása előtti korra nem létezik önmagáért való művészet, különösen nem irodalom (bár itt inkább "szövegdalomról" kell beszélni). Az, hogy valaminek "alpári" a humora egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne tanító célzatú, pláne azt hogy ne lehetne ábrázoló eszközű. Csakhogy amíg mondjuk Arisztophanész filozófusokat, politikusokat, szerepeket, hatalmaskodó városállamokat, ostoba szűk látókörű "népgyermekeket" parodizál ki, mit ad Isten: örök-érvényűen, addig egy ponyva szintű komédia, vígjáték(akár könyv, szinpad, film), kopott klisékkel és helyzetkomikumokkal, és a testiség eltúlzásával /pisi, kaki, büfi, pú / dolgozik csupán. Köszönöm szépen kiváló példa volt.

Shakespeare, hát igen Petőfivel szólva: ő "a fél világirodalom " Érdekes én sem a vaskos vígjátékait (amelyekben örök érvényű és tökéletes jellem és attitűd rajzokat nyújt át nekünk) sem az emberismeret csúcsát jelentő színjátékait sem pedig a nagy ideák bukását prezentáló tragédiáit nem érzem trágárnak. Aki annak érzi, azzal kapcsolatban félelem fog el: "Bal hüvelykem bizsereg, Gonosz lélek közeleg". /Macbeth/

Ki mondta hogy a trágárság nem lehet eszköze egy szépírónak? Sőt, egy pl. naturalista regény vagy szociográfia lehet százszor trágárabb mint egy ponyva. Mi több, a ponyva ebben is hazudni fog! Mesterkélt figuráit mesterkélt jellemekkel, és mesterkélt (problémamentes) nyelvvel fogja megalkotni, különben ki sem adják. A szép nem attól szép, hogy szépeleg, -ez a ponyva sajátja- hanem attól, hogy igaz.

No még 1#

Egész pontos állításom (rég volt, és hogy pontosan tudjuk mit is védek):

"Én mindig azt tartottam, hogy az igazán értékes művészet abból a szürke sávból származik, ahol a népszerű jobb minőségűje és az igazy(tm) emészthetője található."

Tehát soha nem a legalpáribb irodalomtermékeket* védtem, mivel a "ponyvairodalom" nem csak ezt takarja, hanem általában használt lesajnáló kifelyezés mindenre, ami nem "szép- /igényes / értékes irodalom", aminek a definíciója az esetek nagy részében**:

1) Legyen régebbi mint 100 év (mert kiállta az idő próbáját).

2) Ha ennél újabb ne legyen élvezhető / érthető az emberiség 80%-ának (és nem a nyelvi korlátok miatt) - (mert az irodalomtudósok azt mondják.)

Gyakori techika aztán feltételezni, hogy ezen bizonyos "nem szépirodalom" egyenlő a legalsó rétegével, ami csúnya csúnya logikai bukfenc. (Rosszindulatot nem feltételezek)

* "Aki ki akarja szolgálni a közízlést alulmúlja azt."

** Az "örök értékeket képvisel"-t felejtsük el alig pár 10 000 év nem elég ennek megítélésére.

--------------------------------------------------------------------------------------

Száraz unalmas és senkit nem érdeklő elméleti rovat:

A művészet alapvetően 2 forrásból eredhet:

Belső - Tehát a művész valamilyen saját belső igényéből alkot. Leggyakoribb: Önkifejezés és Önszórakoztatás (De előfordulhat egyéb is "...fel kellett dolgoznom a halálát ... a papír olcsóbb volt mint a pszichológus." - James O'Barr riport a The Crow extra kiadásából. Az eredeti képregény verzióról beszélt.).

Külső - Megrendelésre készül ill. valamilyen célcsoportnak "el akarják adni". Ennek a verziónak ki kell szolgálnia a "fogyasztók" igényeit (szórakozás, szépség... elvetemült megrendelőknél pl. egyházak / pártok: propaganda stb.).

Szerintem: A jó művészeti alkotás mind a két szempontnak megfelel. Mert amelyik csak "külső" forrású az "üres" / "nincs lelke" / stb., amelyik meg csak "belső" az öncélú / érthetetlen / stb.. (A fentebb említett példám (The Crow) elsősorban belső okokból készült de külső szempontokból nézve is értékes: szórakoztató, elgondolkoztató, biztonságos levezetése az emberben felgyűlt agressziónak és bosszúvágynak... és Eric szexi. :D )

A ponyva talán nem szépirodalom? :D Ez a két kategória van, tényleíró (tudományos) művek, és szépirodalom, ami maguknak a szavaknak a művészete. Az hogy te pornográfiára használod a hatáskeltést vagy másra, teljesen mellékes annak a szempontjából hogy szépirodalomnak számít-e.

Lehet-e olyan értékes? Szerintem több esélye van rá. Az irodalomban, csakúgy mint a tudományban, az új hangok, nyelvezetek, témák, megközelítések azok amik újat hoznak és kivételessé tesznek egy művet. Kevés fájdalmasabb dolog van mint egy bizonyos fajta ember (és én ültem irodalmi szakkörön ilyenekkel, mindig akad egy jó pár) aki valamilyen fennkölt irodalmi stílust majmol, azt képzelve hogy ezzel az ő írása is magasabb rendűvé válik, holott nem ér többet mint az aki mondjuk, 20, századi utcanyelven ír. Valójában egy igazi írónak mindkét fajta irodalmat jó ismernie. Amikor a korod embereitől elütő stílusban írsz, akkor azt kinek szánod? A halottaknak? Írhatsz egy művelt rétegnek, de írhatsz bármilyen más kasztnak, vagy szándékosan veheted magadra annak a stílusát akivel a nagyközönséget meg akarod ismertetni. De ami számít az a munkád minősége. Felsőbb politikai, társadalmi szempontból értékelhetünk egy alkotást aszerint, hogy valamilyen célzattal tanít-e, de az irodalom, önmagában, csak a szavakkal bánás művészete, a betűk egyfajta muzsikája. Ha ezekkel jól bánsz, akkor irodalmat csinálsz.

Nos az örök érvényű, nyilván az emberi civilizáció eddig felhalmozott alkotásaiból kiemelkedő műveket jelenti.

Persze lehet azokra a szempontokra amelyeket felhoztam, zsigerből válaszolni. (Ez is jellemzője a ponyvának a giccsnek és az alkalmazottnak)

A képregényeket magam is kedvelem és vannak nagyon eredeti darabok, de egyelőre még a legeredetibbekkel kapcsolatban sem látom be, hogy művészet lenne. Ez a saját választásom.

Egyáltalán nem kell 100 évnél idősebb legyen egy mű és érthetetlen ahhoz, hogy szépirodalmi alkotásként tekintsünk rá. Pl. Italo Calvino: Eleink című kötetének: három briliáns fantasztikus elbeszélése avagy Márquez könyvei Capote: igen egyszerű nyelvű írásai, Sánta Ferenc művei etc. Ezeket soha sem szánták szerzőik szórakoztató irodalomnak.

Összevissza keveredik itt az irodalom/művészetek eredete valamint új és legújabb kori helyzete, az alkotók indíttatása.

A szépirodalom (az is amelyet egyesek bonyolultnak vagy nehéznek tartanak) igen könnyen olvasható és egyben egy játékra is felszólítja az embert. Az alkotó először egy nyelvi formát, majd egy világlátást aztán egy szerkesztőelvet teremt meg, és az olvasó e teremtő folyamatban újat, váratlant, eredetit vagy mesterit kap.

Tessék pl. Falcsik Mari, Stiller Kriszta, Tóth Krisztina verseit elolvasni. Mindjárt másolok is ide a nevezett szerzőktől.

Stiller Kriszta

Nemzeti rap

Kezemben bébi a tizenkét passzus

Sanyi P. dübörög, árad a basszus

Spanokkal b@szdki a nyomdába vittem,

feküdtek haver, mint Táncsics a sitten

Tiri-talpra magyar, ha szólít a haza,

a rabélet kemény, legyél hát laza

Ötödik a házban a Ferdinánd bácsi

Rázza a csöcsét sok pilvaxos gádzsi

Közöttük nyomul Vasvári fater

Gyere Paja mondjuk el, mi a vaker:

Tiri-talpra magyar, ha szólít a haza,

a rabélet kemény, legyél hát laza

Lali K. is nyomja, meg Frankie, a Deák,

Bort ide bébi, vidd faszba a teát

Megdöglünk baszod, de borul majd uncsi,

Húzás van mädchen, itt pesti a punci.

Tiri-talpra magyar, ha szólít a haza,

a rabélet kemény, legyél hát laza

Falcsik Mari

Zöldségesné, negyven felé

zúdul a vásárcsarnok hajnali nyűtt karavánja

zaccizü híg löttyöt dajkálok az ócska pohárba

férjem a sorban a harmadik - életem ex-aduásza -

szitkai közt szór almát krumplit az új Suzukinkba

zuttyan a mocskos láda a múlt havi hölgymagazinra

gyűlölöm ezt a pulóvert vastag szúr a gubanca

jó de plüss overáll szine már oltárira randa

itt söpör épp a Gyuszó a piac nagy benga kujonja

vén hülye - úgy hív: Rózsa a rózsaszin álom

ezt neki rózsa meg álom! már a szagát is utálom

francba a sok lüke lánykori maszlag az életem átvert

és ez a roszz szagu marha az egy aki nyomja a sódert

nézz oda: érte cseréljem szebbre a rusnya pulóvert?

most hogy a pénz meg a férjek után már megcsal a test is

még buli lesz végül felcsípnem a vén szemetest is?