Szerintetek egy jól és igényesen megírt ponyva lehet annyira értékes, mint egy szépirodalmi mű?

Ellopták mab accountját? :D

Amúgy ez tényleg elég újszerűen hangzik. :D

Tóth Krisztina

Szálak

Az egyik unokatesóm,

aki most állítólag raklapőr Battonyán

(mi az, hogy raklapőr, és hol van Battonya)

nyolcadikig tiszta ötös volt.

Magostul zabálta a cseresznyét,

aztán sorozatot köpött:

Kékfogú Haraldot, a vikinget

az ő arcával képzeltem partra szállni.

A másik meg, akivel elloptuk az anyja rúzsát,

vécésnéni a Boráros téren.

Huszonnyolc éves és gyengénlátó,

egyszer elindultam, hogy megnézzem titokban,

de út közben elszégyelltem magam.

Kedves Évike, én most harminchárom leszek,

és bármit írok is, te úgysem olvasod,

úgyhogy leírhatom nyugodtan ezt is

így franciásan, hogy

raclapeur.

"Az irodalomban, csakúgy mint a tudományban, az új hangok, nyelvezetek, témák, megközelítések azok amik újat hoznak és kivételessé tesznek egy művet."

Részben igen, de ahogy egy tudos sem tud jelentőset alkotni a meglévő ismeretek professzionális elsajátítása nélkül úgy egy művész is alapos képzésben vesz részt (gondoljunk képző és zeneművészekre, valamiért egyesek azt gondolják, hogy ez az irodalom esetében nincsen így. Weöres Sándort ha ifjú titán zaklatta, nyomban megkérdezte, hogy tudja-e az illető mi az a mora, mi a dal, hogy működik egy szonett, és ha az illető zavarban volt, akkor azt mondta neki: -Menjen a fenébe!)

Anélkül hogy a hagyományt ismernénk nem lehet újítani, mert amit mi esetleg újnak tekintünk, lehet, hogy már másnál sokkal magasabb szinten rég meg van. Ennek kiküszöbölésére való az irodalom szisztematikus tanulása, eszköztárak, tematikák minél szélesebb körű ismerete. Mindkét folyamatot a mesterség és a hagyomány feldolgozását és az új teremtést és a kísérletezést is a szépíró cselekszi. A ponyva író mindenkor megelégszik a bevett klisékkel és agyonhasznált olajos csavarokkal.