Volt egy vers, amit kiírtam. Ezt leírtam nem vers, de nem is regény, vagy novella formájában, csak egy elbeszélés és kész. Hogy tetszik?

Egy hétköznapi tini szerelmi kavarodásai

1. fejezet: A kezdetek

Minden 2011. május 2.-án kezdődött. Jobban mondva 2.-3.-án. Mint minden évben most is volt érettségi szünet május első három munkanapján, és mint minden évben most is elmentünk 2 napos kirándulásra az évfolyamtársakkal.

Tőlem megszokott módon nagyon élveztem a kirándulást, a szállást, a programokat és a társaságot. Na, igen, itt a bibi… a társaságot. Megint csak a fiúk… Ugyebár sok probléma forrásai a fiúk. Itt is egy fiú okozta a legnagyobb szívfájdalmamat, vagyis egyszerre kettő is…

Zánkára mentünk kirándulni. Érdekes, élmény dús programok vártak minket és a buszban ülve nagyon jól elszórakoztuk az oda utat. Még nem is sejtettem, mennyi bonyodalmat okoz ez a két nap a szívemben.

Első programunk a Tihanyi Apátság volt. Nem is értem 14 éves gyerekeket minek ilyen helyre vinni, főleg idegenvezetéssel… Nagyon unalmas volt, de legalább a szerelmi bonyodalom még nem kezdődött el.

Délután valami Hegyestű Geológiai Bemutatóhelyen voltunk. Egy nagy „hegy”-re másztunk, ami persze csak egy hatalmas kőszikla volt, de sok-sok lépcsőt megmásztunk. 

Még mindig nem tudtam mi lesz este és a rákövetkező minimum 2 hónapban, ha nem többen.

Még volt pár érdekes, unalmas vagy éppen semleges programunk estig, amíg el nem érkezett a szállás elfoglalásának időpontja.

2. fejezet: A szálláson

Megérkeztünk a zánkai szállásra, vacsoráztunk és lepakoltuk a holminkat. Rendezgettünk a szobánkban, cseverésztünk és felfedeztük a szállás melletti parkot, folyócskát és a többi érdekességet. Utána az egész évfolyam elment sétálni a Balaton partra. Én végig Laurával, egy nagyon kedves barátnőmmel voltam. Virágokat szedtünk, beszélgettünk szóval elvoltunk. De ott volt ő… akit még csak akkor láttam először, de örökre a szívembe zártam. Próbáltam a közelében lenni, mellette állni, véletlenül megérinteni stb.

Miután hazamentünk a tanárok meghagyták, hogy a lányok az első, a fiúk a második emeleten legyenek. Első dolgom volt, hogy felmenjek a második emeletre Laurával. Leültünk két oszlop közé és beszélgettünk, míg egyszer csak néhány fiú, köztük Ricsi is kijöttek a szobájukból és elkezdtek járkálni a lépcsőn, közben „manővereztek” hogy a tanárok meg ne lássák őket, más szóval hülyéskedtek és jól érezték magukat. Viszont amikor nem a lépcsőn szórakoztak, hanem leültek a folyosón, akkor Ricsi odajött hozzám beszélgetni. Csak beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk. Kissé szégyenlősen, szünetekkel, de sokat mosolyogva beszéltünk.

Élveztem a pillanatot, de sajnos telik az idő és eljött a nemvárt pillanat, amikor 11-et ütött az óra és a szobáinkba kellett mennünk. 

Egész éjszaka Ricsiről álmodoztam és álmodtam is. Nagyon vártam a másnapot, mikor újra megpillanthattam ŐT. 

3. fejezet: Második nap; Tapolcán

Elérkezett a várva várt pillanat, mikor reggel 7-kor felkeltünk és a reggelinél újra találkoztam Ricsivel. Csak futólag pillantottunk egymásra. Egy kis arcpír részemről és egy jóleső mosoly mindkettőnk felől kísérte a reggeli találkát.

Még nagyon nincs kész, a bonyodalom még nem volt, még nagyon az elején vagyok.

Kérlek ezekre válaszoljatok:

1. Maga a történet, nem a leírása, csak a sztori tetszik?

2. Szerinted igaz vagy sem?

3. A szóhasználat, leírás nagyon rossz? (NAGYON kezdő vagyok, ez az első ilyen "élménybeszámoló"-m)

Köszönöm a válaszokat!

14/L