Mit szóltok a versikéhez?

Tudom, hogy nem is művészet és nem is jó, mert nagyon távol áll a "vers" fogalmától. Nem túl vagy inkább nem elég bő a szókincsem ahhoz, hogy alkotni tudjak valami értelmeset és/vagy szépet, valamint egy ilyen témához még nem ért elég nagy csalódás. Szóval... Fogalmam sincs miért, de megosztom az esetleges olvasókkal és kérdezem: mi a véleményetek róla?

Rideg sötétségbe fojt a gondolat -

Nem érzem már vállamon a kezed.

Tudom, hogy nem vársz reám

S lassan elfelejted nevemet.

Léted törött mozaik volt szívemben

Könyörögtem, Tépd ki!

Újra karodban akartam tudni magam

S hiányod nem bírtam elviselni.

Menyi éjszakán ábrándozva

Reméltem újra vad csókokat

Bíztam egy el nem jövő holnapban

Elhittem minden hazug szavad.

De hány meg hány nappalon volt

Sínylődő szürkeség az egész világ

Mert már nem áltattam magam

S többé emlékezni sem akartam rád.

Bármit is tettél, megbocsátottam

Gyűlöltem az érzelmeidet

Füledbe akartam súgni édes szavakat -

Bár látni sem bírtam szép szemeidet.

Éreztem a végéhez közelgett

Nincs több kín, hisz nem leszel Te!

Azt gondoltam jobb lesz nélküled,

Azt mondtam ennek így kell történnie.

Mily különleges érzés ez

Ha fáj is, megszabadulni tőled

És mikor minden szikra kialudt

Vágytam újra, csak egyszer látni téged!

Talán a homokszemek peregtek

Túl gyorsan: vak boldogság üvegfalán

Talán te voltál csalfa illúzió,

Talán egyszer mégis,talán,talán....

Miért keressek ha már tudom:

Nem benned vagy bennem van a hiba.

Csak köztünk áll már örökre

álom és élet vékony válaszfala.