Milyennek találjátok a második versem?
K.P: Harc a Létért
Zöld fülű ifjú mi egykor voltam én
Egyedül álltam a világnak peremén
Nem tudtam eldönteni mi a helyes és mi a jó
Csak azt, ami nekem volt való.
Fiatal palántaként másként láttam mindent
Láttam a virágzó utat, a jót, az elérhetetlent
Büszke is vagyok magamra, mint Támogatóm ki szintén az
Számomra Ő az egyetlen, felbecsülhetetlen vigasz.
A Fenevad karjai olykor magával ránt a mélybe
Mert nem tudom teljesíteni mindazt, amit kérne
Lehetetlennek látszó prédák elejtését akarja tőlem
De biztos, hogy számottevő akadály ez nekem?
Magam előtt látom a dicső, ragyogó célt
Mint mesterek egykor vasból az acélt
Tudom, hogy semmi sincs sajnos ingyen
De kész vagyok feláldozni érte szinte mindent.
Mint zöld fülű ifjú mi egykor voltam én
Újra ott állok a világnak peremén
Most felnőtt fejjel kell harcolnom saját énemmel
Ha biztos jövőt akarok magammal, a Létemmel…
Még mindig van mit tanulnom, de egyelőre csak ilyen egyszerűen tudom megfogalmazni a gondolataimat :P
Itt az első versem: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__muveszete..
Válaszaitokat köszönöm!
18/F
válasza: válasza:igen elsőre tényleg zavarosnak tűnhet :P valójában arról írok, amikor kisebb voltam, nem tudtam mi a fontos igazából. Ahogy idősebb lettem a "Támogatóm" azaz édesanyám volt az aki terelgetett engem, persze még most is :)a Fenevad metaforája itt mindenkinek más juthat róla eszébe. Nekem ez az iskola, a tanulás, pályaválasztás.. Sokszor úgy érzem nagy a követelmény, pedig a képességem meg van hozzá, hogy jó legyek, csak van, amikor nem :P Utolsó előtti versszakban pedig az általam kiválasztott egyetem a cél. Az utolsóban pedig magammal vívódok és harcolnom kell azért, hogy legyen egy szép jövőm és ne csesszem el az életem.. Bocsi az utóbbiért!
Igazából erről szól a vers :)
Köszönöm a hozzászólásaitokat :D
Nemrég kezdtem el írni, és örömmel nézek erre a 2 versre :)
És igen, többet kell olvasnom, hogy alakuljon :P
válasza: válasza:Sajnos rossz vers. Látszik, hogy nagyon utánozni akarod a költőket, és ennek érdekében összegyűjtesz egy halom patetikus, modoros kifejezést ("mi egykor voltam én", "világNAK peremén"), összekevered néhány, a költészetben halálosan elcsépeltnek, így kezdők számára tiltottnak számító témával és kifejezéssel (énem, létem, jó, vigasz), és azt gondolod, hogy ebből kijön valami nagyon "költői". Valójában giccses dilettáns vers az eredmény.
Sokat javítana a verseiden, ha:
1) Kiküszöbölnéd az elcsépelt frázisokat (létem, életem, én, énem, világ, jó...)
2) Nem írnál kifacsart vagy stílustalan mondatokat ritmus- és rímkényszer hatása alatt, hanem megpróbálnál természetes módon fogalmazni
3) Nem írnál tök fölösleges sorokat rímkényszer hatására.
Pl. az első sor egyetlen funkciója, hogy legyen mire rímelnie a "peremén"-re:
"Zöld fülű ifjú mi egykor voltam én"
a) Az "ÉN" fölösleges, mert már ott van, hogy "voltAM"
b) Az ifjak zöldfülűek, vagy a zöldfülűek ifjak, a kettő közül az egyik fölösleges
c) "mi egykor voltam" helyett elég lenne a "voltam", ugyanazt jelenti
d) Mivel mindenki fiatalon és/vagy zöldfülűként kezdte, ezért az első sor nem mond végső soron semmit.
Stb.
Kedves utolsó!
Látom csak úgy bosszantásból próbálsz itt kioktatni engem holott többségnek tetszik az írásom..
1) Lehet hogy úgy van ahogy te mondod ha túlságosan szakmailag elemezzük, de ha nem is tetszene senkinek akkor jó versnek találnám hiszen rólam van szó
2) Nekem ilyen az egyszerű fogalmazás.
3) Nem utánzok semmilyen költőt, az írom le ami először jut eszembe. Az egyik ismerősömnek is ilyen a nyelvezete.
4) Kritizálni mindig könnyebb mint őszintén megfogalmazni mindazt amit akarsz.. Nem is lesz másképp ezt én is tudom.
5) Szép napot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!