Szerintetek létezik olyan ember, aki nem szereti a zenét?

Igen, van, aki a csendet részesíti előnyben a zenével szemben. Ettől még lehet zene, ami tetszik neki, de önszántából nem fogja azt berakni valami lejátszóba háttérzenének vagy nem fog nekiülni hallgatni.

"a dal a művészet egy olyan ága, ami minden embert érdekel. Tehetném fel a másik kérdést: De vajon miért?"

Az, hogy "minden embert érdekel", olyan szinten igaz, hogy a zene iránt legkevésbé érzékeny emberrel is előfordul néha, hogy munka közben fütyül, vagy az autóban rádiót hallgat. Ez pedig azért van így, mert a zene háttérben is hallgatható, vagy háttértevékenységként is folytatható, és ebben a formában semmiféle erőfeszítést nem igényel. Míg mondjuk elolvasni egy verset az mindig erőfeszítést és külön rákészülést igényel, az nem tud csak úgy mellékesen becsúszni.

Amúgy meg a válasz azon múlik, hogy mi számít művészetnek. Az építészet pl. művészet? Vagy a belsőépítészet és a formatervezés művészet? Mert ha igen, akkor bizonyos értelemben ezek is minimum olyan elterjedtek, mint a zene, ugyanis mindenkinek a lakása tele van formatervezett tárgyakkal, és minden lakás be van rendezve valamilyen stílusban.

"amiről te írsz, az inkább az a kategória, hogy "mindegy mi, csak zörögjön"."

Nem, amiről én írok, az az a kategória, hogy "ne zörögjön semmi lehetőleg".

"Félnek magukba szállni."

"Én csak akkor hallgatok zenét, ha ráérek figyelni rá"

Na de akkor a zenére koncentrálsz, nem magadba szállsz.

"Mégsem találkoztam még olyan emberrel, akit soha élete során, egyetlen zenei műfaj sem fogott meg, sőt, utál mindent, ami muzsika."

Olyat nem fogsz találni, aki utál minden zenét, mivel ilyen egyszerűen nincs. De olyan van, aki lehetőleg nem hallgat zenét, mert sosem kerül abba a helyzetbe, hogy az adott pillanatban a zenehallgatás a legjobb lehetőség számára. Persze ilyen emberrel is előfordulhat, hogy mondjuk szemműtéte van és egy hónapig a kórházban kell feküdnie letakart szemmel, és azalatt jobb híján zenét hallgat. De lehet, hogy még akkor is inkább hangoskönyvet hallgat. Ehhez nem kell utálni a zenét, elég, ha más dolgokat fontosabbnak érez a zenénél.

Én azt hittem találtam egyet... nem szerette egyik zenémet sem, sőt, mikor kérdeztem, milyen stílust szeret vagy mi a kedvenc száma közölte, hogy őt ez nem érdekli....

aztán kiderült, hogy úgy zongorázik, mint egy angyal. Imádom a zenéjét, alig várom, hogy megint hallhassam, ahogy játszik. :)

Szerintem mindenkiben ott bujkál a zene, a ritmus. Maximum nem ugyanolyan szinten jön ez elő :)

Én csak régi zenéket hallgatok 1950-1980-ig

a mai zenéktől felfordul a gyomrom