Kiváncsiak lennétek a folytatására?

Elég amatőr vagyok még az írásban,de tudom,hogy az eszem és a tehetségem megvan hozzá:) A Magar tanárom mindig azt szokta mondani,hogy művészien fogalmazok:)

Elkezdtem írni egy regényt,meg kell mondjam nehezebb mint gondoltam.

Romantikus-Thiller lesz :D

Az legelejét írom le,amit Lea álmodik.

Szeretnék majd véleményeket,hogy tetszik-e.

Íme:Sötétség borította az egész erdőt,a szél

pedig csak úgy sűvitett. Rohantam,ahogy

csak tudtam,a tüskés bokrok véresre

karcolták a bőrőm,az arcomon patagzott a

könny.

Sehol egy árva lélek nem volt,sem egy

hàz,semmi.

Kétségbeesetten dőltem neki egy fa

törzsének,a levegőt szagattottan vettem.

Éreztem,hogy valaki figyel,hiába futottam

nem ráztam le.

Leültem a földre,összekuporodtam,és

sírtam.

-Megszabadítalak a fájdalomtól.

Mondta valaki halkan.

A szivem a torkomba ugrott,a félelemtől

reszkettem,és tudtam,hogy végem.

Lassan felemeltem a fejem,

Fekete kapucniban állt előttem valaki,nem

láttam az arcát,mivel a csuklyája teljesen

bele volt húzva.

Ekkor megfogta a karom,felrángatott a

földről és neki nyomott a fának.

Hiábavaló volt a segítségért kiáltozás,egy

kihalt területen.

Becsuktam a szemem,csak ennyit tehettem.

Éreztem ahogy odahajol a fülemhez.

-Neked nem szabad élned.

Mondta suttogva.

Rögtön kinyitottam a szemem,menekülni

próbáltam,de annyira erősen szorított,hogy

lehetetlenség volt.

-Miért?! Miért?!

Kérdeztem idegesen.

Nem válaszolt,hanem elővett egy

pisztolyt,lassan a fejemhet szegezte,és

felnevetett.

Torkom szakadtából síkítottam.