Baj ha egy művész nem leli örömét a fájdalmas témákban, nem szeretne ilyesmit alkotni? 18F

> Vagy csak az lehet művész akinek művei tocsognak a fájdalomban?

Úgy látom hogy igen. Nézd csak meg a többszázéves verseket. Vagy Máté Péter dalait.

Olyan, mintha az emberek azt hinnék, hogy a fájdalom szép. Mintha többnek éreznék magukat attól, hogy bőgnek egy sz*r zenét hallgatva, hogy "milyen szép dal".

> Nem egészségesebb a lélek számára a szépség befogadása?

Szerintem de.

Mégis mintha az emberek nagyrésze mazochista állat lenne...

"Az én célom az emberekben a jó érzéseket előhozni pozitív képeimmel, illetve önmagamból is."

Nagyon szép giccses képeket fogsz festeni, amit majd öreg mamák kitesznek a falra a vitrin fölé, amin az üveghalak és a porcelán macskák vannak kiállítva. Nem rossz célkitűzés ez.

"Miért "bűn", ha én az élet szépségeit szeretném papírra vetni? A sikert, a beteljesülést, a boldogságot?"

Ez egy bonyolult kérdés. Az egyik, és egyben az egyik legegyszerűbb válasz talán az, hogy mivel halandó és tökéletlen lények vagyunk, ezért a "sikert", a "beteljesülést" és a "boldogságot" egyaránt beárnyékolja pl. az, hogy meg fogunk halni. Hogy ezer más problémáról ne is beszéljek, ami még komplikálja a "siker"-t, a "boldogság"-ot és a többit. Ha színtisztán csak a sikert, boldogságot stb. ábrázolod, akkor azzal egyrészt egy kicsit őszintétlen vagy és giccset gyártasz, másrészt pedig az újdonság és tartalom hiánya miatt nem lesz értékes a műalkotás.

A művészettől azt várjuk, hogy egyrészt élményt nyújtson, másrészt újszerű, érdekes élményt. Tehát a művészet olyasmit nyújtson, amit a hétköznapi élet nem. Különleges gondolatokat, nézőpontokat ismertessen meg velünk. Egy olyan művész, aki azt ábrázolja, hogy a siker vidám dolog, vagy a boldogság jó dolog, vagy a betegség fájdalmas, vagy a halál félelmetes, az nem mond semmit, nem művész. Művészet ezzel szemben rámutatni olyan dolgokra, amik nem jutnak átlagos Józsi eszébe automatikusan.

A boldogságot nem megfesteni kell, aztán a festményt eladni és megvenni, hanem megélni. Mondjuk egy szép szerelmi történet happy enddel leginkább arra jó, hogy a valóságban átéld. Regénybe nem izgalmas.