Szerinted az, hogy a gyerek (meg) szeret-e olvasni nevelés (és jó könyvélmények, stb. ) kérdése, vagy tulajdonság, amin nem lehet változtatni?

Nem tudom, pont ezen gondolkoztam én is pár napja épp a saját gyerekeim miatt.

Én fiatalon elég visszahúzódó voltam, imádtam olvasni. Mindent, válogatás nélkül, iskolában a tanórán, hazafelé a suliból járás közben is olvastam. Rengeteg könyvem is volt, minden pénzem erre költöttem. Aztán született két gyerekem, jött az időhiány, költözés miatt helyhiány, fáradtság. A könyveim kb 70-80%-tól megváltam, eladtam, könyvtárnak ajándékoztam. Szeretek olvasni, illetve szeretnék, de sokszor fáradt vagyok, sok a házimunka. Szóval a gyerekek nem látnak engem többet könyvet olvasni, mint más szülőt, már alig van több könyvünk mint egy átlag családban, láttam ennél többet és kevesebbet is.

Átlagos szülő vagyok, nem a tévé neveli a gyerekeket, de azt sem látják, hogy a valakivel a reneszánsz költészetről vitatkoznék.

A nagyobb gyerekem 10 éves és már nem tudom megmondani hány könyvet olvasott ki. Ha elmegyünk valahová akkor is visz könyvet, pár napja a Kisherceget nyomtam a kezébe. Őszintén szólva azért, mert már ott álltunk menetkész, ő még nyavalygott a könyvespolc előtt hogy mit válasszon, én meg ezt kaptam le hirtelen, mert ez volt az a méret, ami belefért a kistáskájába. A metróról, villamosról alig tudtam leszedni, hazafelé járás közben is olvasta, nem tudtam vele eltetetni a könyvet addig sem, amíg beértünk a villamosmegállótól a lakásig. Tisztára mint én gyerekként, holott engem így sosem láthatott... Sőt olvasni is alig, mert csak akkor jutottam néha könyvhöz, amikor elaludtak.

A kicsi viszont nem annyira lelkes. Ő még csak 8,5 éves, ő is olvasott már pár könyvet, de a képes állatos könyvek jobban lekötik, de ennyi idősen a nagyobb már sokkal többet olvasott, fiataloknak szóló kisregényeket.

Viszont a kicsinek vannak tanulási zavarai is amit fejlesztenek, a nagyobbnak meg semmi. Az sem számított, hogy mikor kezdték az olvasást, a nagy csak elsőben tanult meg, a kicsi már oviban betűzgetett, mert hallotta a nagyobbtól.

Én arra tippelnék, hogy egyrészt van egy szülői minta is, mert egy putriban, ahol a kezükbe került könyvet csak tüzelőnek használják, ott kicsi az esély arra, hogy a gyerek értékelje az olvasást. Számít szerintem az olvasási képesség is, mert az a gyerek, aki nem érti a szöveget, az nem is fog lelkesen könyvet venni a kezébe. Egyébként panaszkodott már nekem ismerős szülő, hogy az ő gyereke egyáltalán nem szeret olvasni, pedig sem a szülők sem a gyerek nem buta és műveletlen, sőt a szülők igyekeztek a gyerek érdeklődését felkelteni, de nem sikerült.

Talán az is számít, hogy kit mi érdekel. Az én nagyobbik gyerekem egy fantázia-mesevilágban él néha és most rengeteg fiatal lányoknak szóló könyvet kapni (Hercegnőképző intézet, tündéres, sellős könyvek), de egy fiút, aki az autók-dömperek világában él, azoknak nehezebb választani.

"olvasásra születni kell, ezen jót mosolyogtam :D"

Pedig nem teljesen hülyeség. A kisebbik gyerekem tanulási zavarai miatt vért pisilek (és a tanárai is), hogy megtanuljon számolni és az ÉRTŐ olvasás is nehezebben megy neki. Olvasni hangosan tud, úgy, mint az átlag. De más az, hogy értse is és a betűzgetéssel küszködés helyett bele tudja magát élni a történetbe. A nagyobb gyerekemnek ez azonnal ment, ahogy megtanult elsőben olvasni. A kicsi alapítványi fejlesztésére vagyonokat költöttem, a nevelési tanácsadóban is vizsgálták, ezen a területen sérült a kis kobakja.

" biztos a beszélgetéseitek során, ha észre se vetted, akkor is úgy álltál hozzá az olvasáshoz, mint jó dologhoz."

Persze, meg ovisként is lapozgatták, nézegették a képeket a könyvekben, tudták hogy tilos belefirkálni mert arra ugrom, csak épp többnek nem érzem az átlagosnál. Sok szülővel beszéltem, láttam a lakásukban a könyveket, volt szó esti meséről, ki miből mesél (egy időben az Anna Peti és Gergő ment orrba-szájba mindenkinél). Sok gyereket először akkor láttam, amikor itt a lakótelepen toltuk őket a babakocsiban, együtt mentek bölcsibe, oviba a gyerekeimmel és most iskolások. Akik foglalkoztak a gyerekkel, meséltek nekik, nem volt korlátlan Cartoon network a baromságokkal, ott is nagyon vegyes a kép... van gyerek aki szeret olvasni, van aki nem. Szóval nem tapasztaltam olyan összefüggést, hogy olvas a művelt szülő akkor olvas a gyerek is, nem olvas a buta szülő, akkor a gyerek sem.

" De érdekes, hogy a kisebbik nem szeret, bár lehet, nem találjátok meg az ízlését."

Ő is lány, ő is szereti a tündéreket, sellőket, de valahogy leragadt a sok kép-kevés szövegnél, míg ebben a korban a nagyobb már a csajos kisregényeket olvasta.

"És szerinted az esti mesék segítenek ezen a dolgon?"

Lehet... Én meséltem nekik szinte minden nap, az egyik legsúlyosabb büntetés az volt, ha valami miatt elmaradt a mese, mert rosszalkodtak. De ahogy más anyukákkal beszélgettem, náluk is egy időben minden este az Anna Peti és Gergő ment, és mégis van akinek szeret olvasni a gyereke, van akinek nem.

Szerintem nevelés kérdése. A meséket illetőleg, nekem meg húgomnak rengeteg mesét olvastak kiskoromban. A vicces mégis az, hogy első osztályban az utolsók közt voltam hangos olvasásban. :D De aztán egyszer a piacon megláttam egy könyvet, egyébként ez volt az:

[link]

ami érdekesnek tűnt, és az is volt. Korábban még csak felnőtt könyvekkel találkoztam (mármint nem pornóval, nehogy félre értse valaki :D hanem romantikus regényekkel, háborús/tudományos könyvekkel) amik akkor természetesen nem érdekeltek. A mesekönyveket szerettem, de annyira nem kötöttek le, a kötelező olvasmányokról nem is beszélve. Ez a könyv viszont pont az én korosztályomnak való volt és nem túlzok, hogy ez a könyv szeretete meg velem az olvasást.

Szerintem az a baj a mai fiatalokkal (beleértve a magam második X-es korosztályát is) hogy nem találnak olyan könyvet ami érdekelhetné őket. Sajnos az iskola sem segít ezen, mert bár a kötelező olvasmányoknak van műveltető szerepük, meg sok a kultúránk és múltunk része, de egy tizenéves számára baromi unalmasak. A szülők meg nem érnek rá olvasni és így a gyerek nem is látja a példát, nah meg ha foglalkozna a szülő azzal, hogy könyvet vegyen a gyerekének, akkor is nehéz eltalálnia , hogy pl. egy kamasz gyerek milyen témájú könyvnek örülne. Ezt saját példámból is tudom, egyszer unokaöcsémnek, aki odavan a fantasy könyvekért, akartam volna venni egyet, de a tartalmát elolvasva nekem nem állt össze a történet, túl kusza volt és lehetetlen. Akkor és ott tényleg nem tudtam eldönteni, hogy ennek örülne-e egyáltalán.

Meg sajnos manapság ciki olvasni. Még érettségi előtt volt nyelvtan órán érvelés az olvasás mellett. Egyik osztálytársam azt hozta fel érvként, hogy egy hosszú buszút során egy könyvvel el tudja magát foglalni az ember. Erre nem túlzok, kinevették, hogy "ki az a lúzer aki a buszon olvas?". Pedig szerintem nem függ össze a lúzerség/stréberség az olvasással. Húgom például az a tipikus lázadó rocker tinédzser, mégis legutoljára könyvet vett magának.

Tehát szerintem ez hozzáállás és nevelés kérdése is egyben.

Szerintem nevelés kérdése. Eddig csak ezt tapasztaltam.

Akinek egészen kicsi kora óta könyvből olvasnak fel estimesét, aztán ahogy nő, minden ünnepre kap könyvet is, annak a barátai lesznek a könyvek.

Van egy unokaöcsém, akinek soha nem olvastak fel a szülei könyvből (talán két mesekönyvük van otthon, azokat is ajándékba kapták) neki például hiába próbál felolvasni az ember, egyàltaláb nem kötik le a történetek.

Elég sok gyereknél tapasztaltam ezt, hogy attól függött a könyvekhez való viszonyulása, hogy a szülei mennyire nevelték a könyv szeretetére. (Ugyebár egy kisgyerek honnan tudhatná hogy milyen jó dolog a könyv, ha soha nem kap? :) Magától nem tudja megszeretni, ha nem adjàk a kezébe, mert akkor csak az iskolában szembesül vele először, de ott meg már muszáj dolognak éli meg)