Szerinted az, hogy a gyerek (meg) szeret-e olvasni nevelés (és jó könyvélmények, stb. ) kérdése, vagy tulajdonság, amin nem lehet változtatni?

Én elsős koromtól kezdve rengeteget olvasok. Mostanában, felnőtt fejjel már kevesebb alkalmam van rá, de hacsak lehet szakítok rá időt. Nagyon szeretem a könyveket, az olvasás nekem hobbi, lelki szükséglet, információforrás egyben. A testvérem már más tészta. Ő sokáig nem szívesen olvasott, minden más "földi" dolog jobban lekötötte. ma sem egy könyvmoly, de van néhány könyv, amit szeret és szívesen forgat.

Pedig a szüleink mindkettőnket az olvasás szeretetére neveltek, volt esti mese, közös mesekönyv-nézegetés... stb. Szóval, az én tapasztalataim alapján ez nemcsak nevelés kérdése. van,a ki egyszerűen nincs oda az olvasásárt, és punktum. :)

11: Én is ezt látom (én vagyok a tegnapi a hosszú válasszal).

Sok környékbeli anyukával vagyok évek óta kapcsolatban, fel is járunk egymáshoz, láttuk egymás gyerekeit felnőni. Szinte minden kombinációra (olvasni szerető/nem szerető gyerek - olvasásra buzdító/nem támogató szülő - rendszeresen mesélő/nem mesélő) tudok nevet, házszámot (+emelet, ajtó) mondani. Van, hogy a testvérek között is az egyik szeret olvasni, a másik nem. De az is természetes, hogy az egyik gyerek jó matekból, a másik nem, az egyik gyerek szeret rajzolni a másik nem, stb.

Én csak a nem nevelés rossz hatását láttam az olvasásra (ovis gyerek este 10-11-kor a Cartoon networkre alszik el, anyuka minden megenged mert különben agresszív lesz a tiltástól a gyerek). De akikkel nem foglalkoznak, azok semmiben nem mutatnak fel eredményt.

Ott, ahol normálisak a szülők, anyuka minden este mesélt, vannak könyveik, ott vagy szeret a gyerek olvasni, vagy nem.

13: Nem problémás gyereknél is, aki tudja értelmezni az olvasottakat is van aki szeret olvasni, van aki nem, ez nem csak nevelés kérdése. Egyszerűen azt nem lehet erőltetni, hogy talál-e a számára szépséget a könyvekben.

Ez szerintem olyan, hogy van aki szeret múzeumokban szép festményeket nézegetni, hosszú percekig csodálja mindegyiket, más meg végigfut előttük és egy pillantást vet rájuk. Nincs olyan, hogy mindenkit minden érdekel: olvasás, festészet, építészet, komolyzene, stb. , ez mindenkinél más erősségű. Na és van pont olyan, akit az olvasás nem köt le annyira.

A képzelő erő fejlesztése azért nem könnyű, nem vagyok szakember, szerintem csodát azért nem lehet művelni.

De ha belegondolsz, az olvasás-irodalom szeretete egy dolog, van még a művészetek szeretete, lelkesedés a festészetért-szobrászatért, fontos a zenei műveltség, a matematikai logika és persze a gyerek sportoljon, hiszen nagyon fontos a fizikai aktivitás.

Ha a szülő mindenre meg akarná tanítani a gyereket, akkor a kis ovis a négyütemű fekvőtámaszozás közben hallgatná ahogy apukája hegedül, anyukája verseket olvas, a pedig nagymama híres festmények fotóit mutogatja.

Az én zenei műveltségem gyakorlatilag nulla, viszont versenyszerűen sportoltam és ugyebár olvasni is szerettem. Más meg két hangszeren játszik, mindig jó volt matekból, viszont ha be kell mennie egy múzeumba, akkor az neki egy kínszenvedés. Van ismerősöm, aki meg imádja a művészeteket, múzeumból múzeumba megy, de az elsőre már fel nem gyalogolna, csak lifttel megy fel.

Szóval én nem kárhoztatom azokat a szülőket, ahol az olvasásra buzdítás (ha már a gyerek nem lelkesedik érte magától) nem túl erős, ha helyette adnak valami pluszt bármely más területen.