Miért szól minden könyv a bánatról, szomorúságról, a depresszióról a komor, agresszív valóságról? Miért nem lehet könnyedebb témákról is írni, ami se nem romantikus, se nem gyerek, se nem tananyag?

Mert az Újrealizmus korát éljük.

De te olvashatsz romantikusokat, mondjuk Charlotte Bonte-t is, vagy hollywood-i happy end-es történeketet, Romana, Julia - köteteket.

Nem kötelező a mostani világsikereket olvasni de hozzá kell szokni, hogy a legtöbb embernek úgy tűnik, a rideg valóságra van igénye.

Ez nem feltétlenül a rideg valóság, ad egy.

Ad kettő, mert jó néhány tehetséges ember (nem vitatom) negatívan áll hozzá a világhoz, sokkal több a tehetségtelen pozőr, aki kétségbeesetten utánozza "a nagyokat" és színvonaltalan, rossz könyveket ír, amiben azt bizonygatja, hogy az élet szar.

Nem minden negatív végkicsengésű könyv rossz, de nem is minden "pozitív" történet egy Bronte-i giccs.