Hogy tetszik a versem, mit gondoltok?

Mi vagyok én, egy senki,

maga a megteremtett semmi.

Egyszer éltem, de meghaltam,

a vaskeresztet feladtam,

az életem eladtam,

mi voltam felhagytam,

mi lehettem tagadtam.

Mégis valami éltet,

talán csak a vég ítélet.

Meghurcolnak, elhurcolnak,

elkapnak, feladnak,

lelőnek meghaltam.

Mentem a harcmezőn gyáván,

mint egy gyerek árván,

s szembetaláltam magam magammal.

Felnőtt voltam mégis gyerek,

ki a tükörből visszaintett.

Én voltam megismertem

egykori való énem.

Emlékszem, egészen, én voltam ki bátran,

küzdött a végletekig,

a halált hozó égi jelképig.

Hova lettem? Eltemettek?

Nem vagyok halott!

Csak a szívem kihagyott

pár háborús évet,

mire semmi szüksége.

Mosolyogtam integettem,

az életem megihlettem.

Felálltam és kiálltam,

mindenért, mi fontos,

és nagy bátran kiáltom.

Az életem már fontos!

14L