Valaki megtudná mondanihogy miért olyan nagyon jó kép a Mona Lisa?
Számomra egy nagy talány hogy mi az a különleges néhány felkapott képben: A Mona Lisa, Utolsó vacsora nekem egyáltalán nem éprdekes festmények. Szeretem Leonardo képeit, főleg a grafikáit, de ez a két képe szerintem nem túl jól sikerült, túl lett dolgozva, merev, modoros alkotások. Leonardo az improvizáció, a természet erőinek, az ember belső indulatainak a nagymestere volt, és ezeken az elhíresült képein ebből nem sok látszik. Az utolsó vacsora ráadásul egy szétmálott roncs, alig emlékeztetethet egykori önmagára.
Persze utánna jártam mielőtt feltettem a kérdést, de én nem látok semm rendkívülit a kompozícióban, lehet hogy az ő korában újszerű volt, de néhány évmúlva unalomig variálták a hasonló kompzíciós elrendezéseket. A figurák egyáltalán nem hasonlítanak apostolokra, és Jézusban sem lehet látni semmi emelkedetséget. Különben gyönyörű utolsó vacsora képek születtek, és születnek most is a legkülönbözőbb stílusban, ezek közül nem egy messze túlszárnyalja Leordo alkotását. Akkor mi végre ez a nagy kultusz?
válasza:Természetesen semmi extra nincs a Mona Lisaban.
Arra jó, h játszhasd az eszed mások előtt.
válasza:Vannak dolgok,ami azért számítanak nagyszerűnek,mert változást hoztak a művészetben. Ez a kép is más,mint a maga korában megszokott.
Persze manapság már jobban ismerhetik az emberek a anatomiát, tubusban vehetnek festéket,fotó és videó is rendelkezésre áll,ha szükséges stb, de akkor ez nem volt ilyen egszerű.
válasza:Az előbbin túl egy festmény értékét az adja, hogy egy emberi tulajdonságot, eseményt mennyire tud visszaadni.
Minden jelenségnek, tárgynak élőlénynek van egy, vagy több olyan jellegzetes tulajdonsága, amelynek alapján az egyedivé válik, ráismerünk. Ha ezt szavakba kéne önteni, gyakran jövünk rá, hogy ez mennyire nehéz. Hosszan mondjuk, és még mindig nem igazán fogtuk meg a lényegét. Nem is igazán tudjuk megmondani, csak ráismerünk.
Ha egy alkotás ezt tudja kifejezni, akkor időtálló, nagyszerű. És persze minden jó alkotás stílust is teremt, sokan tanulmányozzák, utánozzák, ezért sok hasonló keletkezik.
A Mona Lisa az alig-mosoly mintaképe. Nem mondható, hogy az arc komoly. Azt se, hogy nevet, talán nem is mosolyog. De mégis van valami, amitől úgy érezzük, az alak gyengéden mosolyog (vagy más jelző, ízlés szerint). Ezt nem fejezi ki igazán más alkotás.
Az utolsó vacsora valaminek a vége. Nem lesz belőle több. Az "utolsóság" elmesélése nem könnyű. Van benne valami grandiózusság, torokszorító, ugyanakkor mégis bensőséges. Ha a képre nézel, mindez nem jut eszedbe, csak rögtön érzed. Valamit, amit nem igazán tudsz kifejezni. Ezt tudja ez a kép, és ezt nem ennyire a többi.
Viszont mély érzések gazdagságának színes átérzéséhez szükség van megfelelő műveltségre, továbbá kicsit a képzőművészetben való jártasságra. Különben ez az élmény "nem jön át", mert nincs, ami befogadja. Nagy művek szépségének megértéséhez szükség van a finomrészletek felismerésének képességére. Ez tanulással szerezhető meg.
Úgy lehet ezt elképzelni, mint amikor egy sokhangzású szimfóniát egy pár száz forintos zsebrádión, vagy profi hangsugárzón hallgatunk. Ugyanaz és mégse. Ha a szemed, agyad profi hangsugárzó szintű, így fog szólni benne az Utolsó vacsora.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!