A bor motívuma a magyar irodalomban?

A borról így költeményben nem sok példát tudok említeni (pedig biztos ezer van), de az biztos hogy a bor, mint motívum utalhat:

- Vészek utáni kárpótlást, vigaszt ("borba fojtom bánatom")

- Mámort, egyben a magyaros búban keserűségben vígadást is.

- Vér átvitt értelemben

- Szenvedély és vágyfokozó

- Ihletforrás, egyben az isteni ihlet teremtője.

("Borozgatám apámmal, ivott a jó öreg/s ez egyszer a kedvemért az isten áldja meg" - Petőfi)

- Életképek, lásd előző idézet.

- Szürreálisan akár szabadságmámort vagy forradalmiságot is kifejezhet

- Művészek közösségi szelleme, a bohém lét velejárója.

- Jelképezhet még egy szent terményt a kemény munka gyümölcsét. (borászat)

- A keresztény kultúrában ez Krisztus vérét jelképezi.

- Elborultságot is (negatív képletben), amikor valakinek a bortól borul el az agya (részegség). Ugyan ide sorolnám a negatív képletek közé a vérnyomást, amit főként a karneválosan dús mámorképek sejtelemként tesznek közzé.

Most egyedi példát írok (én írtam, nem idézem):

Varga Béla gyomrát tülkölő borsáradat pukkasztotta belülről, amíg Julcsi villantott és akárhogy is, de felment a hőmérséklet. Az asztalról mindent kapkodtak egyre lejjebb, a sör, a bor, a pálinka... míg végül Petri egy cifra hegedűszólóra felpattant az asztalra és megragadta Béla nyakkendőjét, körbe mindenki nevetett és csak úgy forgott a világ. Julcsi azt monda a győztes ágyba viheti, több se kellett Béla behemót testével szinte felborította az asztalt, de csakugyan kimeredtek az erek vöröslő fején, ahogy majd megfulladt. Felborult és ott maradt, másnap csak a törött székeket találta a hányásfoltokat, törött üvegeket és mosatlant.