Mi a baj az általánossággal? Nem tudom elviselni az egyszerű "normális" embereket magam körül.

Figyelj,csak egy kérdés.

Táplálkozás közben olvasol ha teheted?

Gondoltam.

Tesztkérdésnek szántam,de biztos voltam benne.

Először is nem vagy bolond.Bár én ilyen komoly szinten nem művelődöm,azért ismerős az érzés.A mindenki másban az a legrosszabb amikor véleményt nyilvánítanak egyébként egy adott témával kapcsolatban pedig lövésük nincs az egészről.

És megteszik újra és újra.Önbizalmuk teljes tudatában.Kész vagyok tőle.

Ha teheted keresd a hozzád hasonlóak társaságát.Nem tudom milyen a választék.

Szerintem aza normális ha valakinek van sütnivalója és szépérzéke.Az hogy mi az elterjedt,azt tudjuk.

Jó dolog, ha valaki intelligens, széles látókörrel rendelkezik, és nincsenek előítéletei. Én is ezeknek az embereknek a társaságát kedvelem leginkább.

De ezek közül azokat én sem szeretem, akik sznobok. Nem feltétlenül baj, hogy ilyen vagy, az a baj, ha lenézed azokat, akik nem. Mert lehet, hogy más nem tud annyi mindent, de attól még lehet egy nagyszerű ember. Mindig is gyűlöltem a sznobságot, aki többre tartja magát mindenki másnál, aki "nem ereszkedik le a pórnép közé". Lehet valaki intelligens, okos, akármi, de a szerénység számomra erény.

Szóval ha nem esel át a ló túloldalára, alias nem válsz (vagy váltál) egy undok sznobbá, aki meg van róla győződve, hogy embertársai fölött áll minden tekintetben, akkor nem lesz semmi probléma.

Szóval előítéletes vagy az előítéletes emberekkel szemben?

Akkor hogy is van ez?

Azt sem bírod, ha mások tudatlanok, de azt sem, ha valaki többet tud nálad?

Hát elég sanyarú sorsod lesz így.

Egy Einstein idézet:

"Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével."

Ez egy hatalmas butaság. Tegyük fel a következőket:

1: Hallgatók/tanulók vagyunk ugyan azon a helyen, de nem beszélünk egymással, te csak annyit hallasz, hogy súlytalan és érdektelen dolgokról beszélek, de csak azért, hogy megmutassam azok hibáit másoknak, vagy lebeszéljem őket egy adott dologról. Te így nem tudsz elviselni és én vagyok a bolond?

2: Hallgatók/tanulók vagyunk ugyan azon a helyen és beszélünk egymással, ugyanakkor én csak felszínes és előítéletes dolgokat tudok mondani neked (pl jajj, mi volt ma bent stb) mert azt gondolom, hogy veled nem lehet mélyebben beszélgetni, és idő se lenne rá. Te így nem tudsz elviselni és én vagyok a bolond?

3: Ha egy esemény hatására valakit általánosnak/bolondnak könyvelsz el, onnantól kényszeresen olyan szituációk jönnek létre amik ezt alátámasztják számodra, pedig szó sincs róla = átvered saját magadat és annak amit látsz már rég köze sincs a valósághoz.

Lehetne még hasonlókat írni, de már így is túl sok időt pazaroltam erre. Röviden: Tudom, hogy baromira nehéz, nekem is vannak napok amikor nem sikerül, de ne legyél előítéletes mert csúnya dolog és láncreakciókat vált ki magadra nézve és a többiekre nézve is, olyan mint egy lappangó baktérium.

A tudással kapcsolatban meg tarts szem előtt, hogy több millióan lediplomáztak már előtted és ha a nap 24 órájának minden tizedmásodpercét olvasással töltenéd SEM lenne elegendő rá egy élet, hogy az összes tudományos könyvet és publikációkat elolvasd és ez még csak az egyszeri olvasásra vonatkozott.