Mi a véleményetek az alábbi versemről? 15/L

Szabadulásom

Kopognak a cellám rácsain,

Kinyitom a sárkányszárnyaim.

A fogvatartóm hátrahőköl,

Érzi már már, hogy a szívem kőből.

"Ha tényleg jól megnézünk,

Tőled el nem révedünk.

Nem is vagy te olyan szép,

Rosszabb, mint egy absztrakt kép!

Nem értem, miért szabadulnál,

Rám mégis miért haragudnál?

Legalább megóvom tőled a világot."

Ocsmányságaitól a hideg kirázott.

Válaszul bámultam rá meredten,

Némán, kőszívemmel a kezemben.

Én tudtam, ha válaszolok végem,

Elveszik minden, nem szólok, még nem!

"Hé csúfság, nem vágtam ki a nyelved,

Legyen már beszédesebb kedved!"

Üvöltött, ütötte, verte a rácsokat...

Mindig ez van, csak háborgat és háborgat.

Idővel megunja és ilyenkor otthagy,

Itt a pillanatom, indulhatok most vagy

Soha! Kőszívemmel a rácsokat ütöm,

Lehullik lassan a béklyó, a rabfüggöny.

Futok a folyosón, szinte megrészegülten,

Feltépek egy ajtót elvetemülten.

Egy nagy toronyház párkány állok,

Elrugaszkodom, ugrok, majd szállok.

Szárnyaimon érzem a meleg levegőt,

Keresem a csókot, a forró szeretőt.

Látom a célt és keresem őt,

Megpillantok egy gyönyörű nőt.

Ő az és rám várt a sötétben,

Rám pillantott, én megöleltem.

Szárnyaim alatt kígyóbőrömhöz simult,

S ekkor hirtelen minden fájdalmam kimúlt.

Fagyos lelkemet ápolgatva,

Szerelmes szavakat mormolva

Kérte szívemet, kérte csókomat,

S most újra ontja szám a szavakat.

"Te voltál minden reményem!

Oh, és elmondom, ha még nem

Tettem volna, tudd mindig azt, hogy szeretlek!"

-nyögtem, s ajka feloldotta kőszívemet.