Tényleg ennyire engedett a kiábrándítóan egyhangú és megkülönböztethetetlen stílusú a fiatal kortárs költészetben?

Egyetlen "szerzőt" sem szeretnék negatív reklámmal illetni, ezért általánosságban, a fiatal kortárs költők többségére teszem fel a kérdést. Nem a rímeket hiányolom, ahogy nem is az időmértékes vagy ütemhangsúlyos szerkezetet. Ami zavar, az a jellegtelen és egymásra kísértetiesen hasonlító stílus, mintha egy teremben lenne 100 ember, és mindenki ugyanúgy beszélne.

"sötét sorokat írok egyben

az ágyamon ülve, téged látlak

miközben kint autóriasztók

gyáva hangja kiált vakon a csípős

éji télbe, mikor kezed kezemmel

első alkalommal robbant

méla meleg tüzijátékká"

Ezt és pontosan ezt a jelleget már legalább egy tucat kortárs fiatal költőtől olvastam, ráadásul pont azoktól, akiket a recenzió és irodalmi élet igyekszik jónak és tehetségesnek adni el. Értem azt, hogy a művészet szubjektív. Lenne helye az ízléskülönbségnek. De az ilyen pózolás és szándékos semmitmondás szerintem irritálóan gyenge és erőltetett, ez sokkal több mint egyéni ízlés. Tényleg nem fogok senkit bántani és példát írni, de ha mondasz hatot a legtöbbször szerepeltetett és népszerű figurákból, négyre tökéletesen igaz lesz ez a tucatolt és trendkövető stílus.

Eltérő témák vannak. Jellemző szófordulatok, hasonlatok is. De a gondolatmenet, az írásmód ugyanaz, és ez tényleg kiábrándító. Ha meg véletlenül mégsem bólogatás hanem kritika érné őket, jön a szokásos terelés, akinek nem tetszik, az olvasson a régiektől, vagy nem születhet mindenki Adynak vagy Petőfinek, vagy aki rákérdez, ez mégis mi, az biztos nem érti a mély mondanivalót, számára túl magas, stb. Unalomig ismételt, ezeket a sablonos válaszokat ismerem. A kérdés tehát, miért nincs korrekt, értelmes tartalmi elvárás az ilyen versekkel és szerzőikkel kapcsolatban? Miért lehet mindent a szubjektivitásra és "egyéni" kifejezésmódra fogni?

Holott éppen ellenkezőleg, ez a kortárs líra nagyon távol áll az egyeditől és kimerül és megreked az elkapkodott, megrágatlan gondolatok egymásra dobálásán. A világ egyébként nem ettől lesz rosszabb, és nekem sem ez a legnagyobb gondom az életben, de volt rá feles 10 percem, gondoltam megkérdem.