Mikortól kezdtek megjelenni a már nem komolyzenének mondható zenék?

Bach idejében is volt olyasmi, amit nem nevezünk komolyzenének. Ennek a zenének az a jellemzője, hogy élvezetéhez nem szükséges bizonyos zenei felkészültség. Két fontos nagy csoportja van, a könnyed műzene és a népzene.

Lényeges eltérés a 20. század elején az USA-ban kezdett kialakulni az ipari fejlődés hatására, új hangszerek kialakulásával. Ez a valamennyire meggazdagodó ipari munkásság elkülönülési igényéből táplálkozott, ekkor alakultak ki dzsessz különféle formái. A következő nagy áttörés a 2. világháború után a fiatalság elkülönülési igényéből fakadt, ebből lett beatkorszak annak minden fajtájával. Ugyancsak a 20. században kezdték a népzenét tömegesen felhasználni a műzenében szerte a világon, azaz az egyes népek hangszereire már komponáltak. Ez abból következett, hogy növekedett a mozgási lehetőség, sok addig zárt körben használt (népi) hangszerfajtát ismertek meg mások, és kíváncsiságból használni kezdték. Ez fejlődött mára az un. világzenévé (vagyis önálló műfajjá).

Egy másik megközelítés:

Egyrészt az amerikai rabszolgák hoztak magukkal afrikai zenéket. Ebből alakult ki a blues, amit a fehérek is megkedveltek. Később keveredett a latin amerikai hangzással, egyre ritmusosabb lett.

Másrészt a XX. század eleji lokálok egyre többet játszottak olyan zenéket, amiket a gyarmatokról hoztak. (Általában feketére mázolt fehérek énekelték, és zeneileg is át lettek alakítva.)