Hogyan tartsam fenn a feszültséget, érdeklődést a történetben amit írok?

Legyen benne:

Szerelmi szál

Bűntény

Ki kell menteni/szabadítani valakit

Szia!

Szerintem kezdd azzal, hogy alaposabban megismerteted a szereplőidet az Olvasókkal, sőt, tovább is mehetsz: szerettesd meg velük őket!

Hadd hozzak fel egy példát G.R.R. Martin "A tűz és jég dala" sorozatából. Ott például a Trónok harcának első fejezete egy (khmm SPOILER ON) gyilkossággal kezdődik. Véres és izgalmas, ám mégsem tudtam annyira izgulni. Ugyanakkor ott van Ned Stark lefejezése, ahol konkrétan összeszorult a szívem a félelemtől, hogy vajon meghal-e a kedvenc szereplőm, vagy sem. (SPOILER OFF)

Tehát először is adj nekik személyiséget, mely alapján természetesen adódnak köztük a súrlódások -> konfliktus. Ha már itt tartunk, döntsd el azt is, hogy a szereplőidet mi motiválja.

Hiszen engem nem fog érdekelni, hogy két papírkarakterrel mi történik. Példaként: Anna imád főzni, a recepteket a már halott édesanyjától tanulta. Egy nap el akarja készíteni anyja kedvenc pörköltjét, ám a lakótársa, Péter gyűlöli, mikor a lakásban ételszag terjeng. Emiatt összevesznek, és szerintem amiatt kap egy kis mélységet a vita, hogy Anna az anyja miatt ragaszkodik annak a nyomorult pörköltnek az elkészítéséhez, nemcsak azért, mert épp kötözködő kedve van.

Szerintem inkább legyen túl sok bonyodalom, mint túl kevés.

És úgy teheted valóságossá, hogy nem akarod a szereplőid szájába rágni a mondatokat. Hagyd, hogy életre keljenek, képzeld el őket valós helyzetekbe!

Amúgy csak ajánlani tudom ezt a blogot:

[link]

Ha még lenne kérdésed, írj privátot :)

A háttérkarakterekre:

[link]

Szintén hasznos oldal:

[link]

Szerintem ne kapkodd el. Ha valós eseményem alapszik, akkor annak már van egy természetes ritmusa, nem? Amúgy amennyire megfigyeltem ,egy konfliktus apró elemekből építkezik. Szóval először csak apró viták történnek, aztán egyre több az elfojtott indulat, míg végül összegyűlnek a sérelmek és minden kirobban (ezek a robbanások is tűnhetnek kicsinek a mű tetőpontjához képest). Lényegében itt is a hatás-kölcsönhatás elve érvényesül.

És lehet, hogy csak Te érzed "színpadiasnak és súlytalannak" a papírra vetett jeleneteket, mert már igazi mélysgeiben is átélted őket. Lehet, hogy nincs semmi gond az írással, csak egyszerűen törekszel az érzelmek lehető legpontosabb átadására.

Amúgy nem tudom, hogy hogyan írsz, de pl párbeszédben sokat segít, ha hozzáfűzésként leírod, hogy ki mit miért mond, valamint a hangszínt, a gesztusokat és a mimikát.

Még két jó oldal(mellékesen):

[link]

[link]