Szerintetek milyen lett a versem? Őszinte véleményt!

Emlékek lángjai

Szívembe beleégett nyomok, mit itt hagytak az esztendők,

Emlékek lángolnak a sírban, mik soha nem felejthetők

Lelkembe végleg beleékelődtek, mint sárba a lábnyom,

Mély érzés szálldogál bennem, és repül gyönge angyalszárnyon.

Nem történhet meg már, mi egykor maga volt a boldog mosoly?

Elhalt örömnek fája, földjéből nőtt ki a komor szomor

Ágai szorítják, tüskéi sebzik roncsolódott szívem,

De egyszer meggyengülhet minden szúrós gallya, én ezt hiszem.

Nem lehet... minden öntözés a régi földön hiába volt?

Nem hallotta lelkünknek közös szavát, mint kriptában a holt?

Hogy ez mégis tarthat örökké, hosszú éveken át hittem,

És ami nekem egy keskeny levélnek tűnt, az volt a minden.

Reménnyel teli szívem figyel ki cella rácsai mögül,

A volt fánk tűzvésztől sikoltozva őrjöng a börtön körül

Az izzó parazsak azt szeretnék, hogy ne maradjon semmi?

Hogy amit eddig érte megtettünk, lassan látsszon elveszni?

Hisz ennek nem így kell történnie, a múlt visszatér egyszer,

A történelem ismétli önmagát, ilyen ez a rendszer

Felgyújthat mindent, megragadhat minden esélyes alkalmat,

De a históriánk a szív könyvében örökké megmarad.

2016. 01. 04.

----------------------------------------

Ezt a verset a (volt) legjobb barátom barátom emlékére írtam.