Csak szerintem van túlértékelve A könyv?

Mi lenne benne túlértékelve? "A könyv" így ebben a formában csak egy üres fogalom, a tartalma a lényeg, ami viszont gyakorlatilag bármi lehet, amit csak ember valaha képes lehet elképzelni. A tankönyvektől kezdve, amelyekből tudáshoz jutsz, az érzelmeiddel játszó versesköteteken, az elgondolkodtató filozofikus műveken át a kikapcsolodásra tökéletes szépirodalomig bármit képes átadni a könyv, mint hordozó közeg.

Szerintem a kérdés inkább az, hogy lehet-e eléggé értékelni "a könyvet"?

Mondhatnál egy konkrét példát, így kicsit nehéz érdemben válaszolni :)

Valóban sok a ponyva, ezek, a szórakoztató irodalom mindig is népszerűbb lesz a többinél, hiszen az emberek szeretnek szórakozni. Egy jó szórakoztató könyvön lehet izgulni, nevetni, elszomorodni... stb. És ahogy fentebb írták, egy pont megfelelő időben éslekiállapotban olvasott közhelyes dolog is képes sorsfordító lenni.

Ha most konkrétan a klasszikus irodalomról van szó, ahhoz meg kell tanulni tudatosan olvasni. A klasszikusok vagy irodalomtörténeti jelentőségűek, de inkább jellemzően komoly intellektuális teljesítményt takarnak. Ha ezt nem fedezed fel bennük, akkor nyilván unalmas, gagyi vacaknak is tűnhet akár egy-egy remekmű.

De nem mindenkinek fekszik az olvasás, ha nem jön be, ne erőltesd :)

Nekem sok kötelező olvasmány csalódás volt, nagyrészüket ki is hagytam. Novellákkal jobban elvoltam a középiskolás időkben, talán nem volt türelmem kivárni amíg felépül rendesen a cselekmény. Volt mikor az ötödik oldal után vettem észre, hogy nem is figyelek arra amit olvasok. Amit kifejezetten feleslegesnek gondoltam, az amikor az irodalom könyvben leírták, hogy mi mit jelentett az adott olvasmányban, aztán egyszer nagyon fel akartam készülni, elolvastam és rájöttem, hogy tényleg van benne olyan amit magamtól nem vettem volna észre. Azt sem tudtam megérteni, hogy lehet elolvasni kétszer ugyan azt a könyvet. Aztán évekkel később segítenem kellett valakinek aki érettségizni készült, ezért muszáj volt elolvasnom megint pont azt a kötelezőt amiből olyan jól felkészültem már egyszer, és végig csodálkoztam, hogy nahát ez mennyi minden másról is szól ahhoz képest amit régebben gondoltam volna.

Sok oka lehet annak, ha nem érint meg egy könyv. Lehet tényleg rossz könyv. Még akkor is ha kötelező meg mindenki azt mondja, hogy jó, lehet nincs igazuk. Aztán meg nem mindenki ugyanazt keresi bennük. Vannak akiknek a cselekmény a fontos, van akiknek a szépen megfogalmazott leírások, van aki a karaktereket szereti meg, vannak mélyebb művek amikben már titkokat próbálnak fejtegetni, van ahol az író stílusa az elsődleges szempont. Olyan is van, hogy az olvasó önhibáján kívül nem tudja értelmezni a leírtakat, mert nincs meg hozzá a kellő háttérinfója, de olyan is van hogy nem tud azonosulni néhány érzéssel. Én pl. elég későn érő típus lehetek, van hogy az ember csak később tapasztal meg olyan érzéseket amiről addig fel sem tűnt neki, hogy létezhetnek. Ami szerintem sokat segíthetne a mostani gyerekeken, ha még mielőtt elolvastatnának velük egy egész könyvet, mesélnének nekik arról az adott korról és környékről amibe csak úgy belekényszerülnek majd kerülni.

Nem tudom mit is kellene jelentenie annak, hogy túlértékelt... Mert egyébként mit vártál a könyvtől? Szerintem már az is valami, ha elgondolkodtad. Vagy talán azok a legjobb művek úgy általánosságban is, amik továbbgondoltatnak. Vagy amikor úgy érzed kapcsolat lett közted és a mű között, bár ezt egyszerűbb elérni, minél egyszerűbb a befogadó fél annál egyszerűbb. Rávenni valakit, hogy gondolkozzon tovább azon, amit valaki ki tudja mikor fontosnak gondolt elmondani, az sokkal nehezebb. Azok jó könyvek. Ja meg szerintem azok a művek is jók, amiből bizonyos élethelyzetekben gyakran felidézget magának az ember. Oké, tudom ez sem mérvadó, hiszen idézetek is tucatjával keringenek a világban, de nem is ezekre gondoltam. Nem is tudom... én még orosz klasszikusokban nem csalódtam. Franciákban és angolokban igen. Mi meg talán tényleg jobbak vagyunk novellákban. Ilyeneket keresgélnék a helyedben.

Nemcsak szerinted. Szinte mindenki szerint, aki nem érti. Eza természetes.

Sokféle könyv van tartalomban, stílusban, célban, minőségben, egyebekben. És sokféle céllal olvasunk könyvet.

Néha egy könyv egyetlen mondata ad olyant, amit tíz jó könyv nem. Az olvasótól, sőt aktuális lelkiállapotától is függ.

Van hogy az ember sok könyvet olvas viszonylag rövid idő alatt, van hogy kevesebbet hosszabb idő alatt. De közben nem változik meg a véleménye a könyvekről úgy általában. A helyzete, hangulata, lehetőségei változnak meg.

A Bűn és bűnhődést el lehet olvasni klasszikus könyvben, e-könyvben, képernyőn, különféle pozitúrákban. Más a hatás. Persze csak annak, aki helyzetekre érzékeny (és emiatt képes érzékelni eltérő eseteket).

A könyv egy ember végiggondolt véleménye egy helyzetről. Okos ember gondolta végig, vagy kevéssé az. Jobban végiggondolta, vagy felszínesebben. És a helyzet is lehet epizód egy ember életében, vagy nagyon fontos esemény. Mind más könyvet eredményez, mindet más céllal és másképp olvassuk. Ha ezeket a fogalmakat nem pontosan értjük, disszonancia keletkezhet. A disszonancia egy negatív emberi élmény. És nem mindegy, fogékonyak vagyunk-e egy másik ember véleményére, vagy sem.

Ezektől mind függeni fog, hogy miképpen értékelünk egy könyvet, sőt, "a könyvet".

Röviden: Csak szerinted.

Hosszabban: Vannak jó írók és rossz írók is, ugyanúgy, mint ahogy vannak jó festők/rossz festők, jó forgatókönyvírók/rossz forgatókönyvírók. Az, hogy te elolvastál egy gyenge könyvet és nem tetszett, attól még nem kellene általánosítani.

Én gyerekkorom óta imádok olvasni. Semmi más nem pihentet úgy. Sajnos, ahogy öregszem, egyre válogatósabb vagyok. Azok a könyvek, amelyek harminc, húsz, vagy akár öt éve még nagyon tetszettek, most untatnak vagy ahogy írtad, közhelyesnek tűnnek, és ez alól nem kivételek a klasszikusok sem. Nemrég újraolvastam az Ida regényét, és döbbenten állapítottam meg, hogy hát hiszen ez egy bődületes nagy lektűr! Vagy: elolvastam, amiket régen aláhúzgáltam a Varázshegyben, mint rendkívüli gondolatokat, és azt mondtam: de hisz ez teljesen triviális!

Nagyon nehezen találok olyan könyvet, ami érdekel és lenyűgöz, de nem tudok meglenni olvasás nélkül. Akármilyen hosszú és fárasztó a napom, megvigasztal, hogy otthon egy jó könyv vár.

Sok hobbim volt, nyelveket tanultam, hangszereken játszottam, kézimunkáztam, sportoltam, de előbb-utóbb mindent meguntam. De a könyv maradt.