Ismeri valaki ezt a verset?

Emlékszem gyerekkoromból egy véresre, amit egy könyvben olvastam, de azóta se találtam nyomára, és a Google se segít, valószínű nem emlékszem elég pontosan.

Ballada-szerű volt, és egy nőről szólt, emlékszem, hogy hosszú volt a haja, sokat beszélt a költő arról, hogy fésülte. A nő megházasodott, majd meghalt, de a haja a halála után is nőtt tovább,teljesen körbefonva a házat, ahol éltek.

A férj elzárta magát a szobájába (talán köze is volt a felesége halálához,nem tudom), de egy hajszál be jutott a kulcslyukon, és így végül a férj is meghalt. Valami olyasmi volt az utolsó sor, hogy "mert senki vagy, és az enyém."

Nem emlékszem többre, és a Google se segít, sajnos arra sem emlékszem, hogy magyar vagy külföldi volt a költő (bár persze magyarul olvastam).