Csipkerózsika indiaiul?!

Keress rá erre: indiai ruhák, indiai férfi ruhák.

Videók zene és tánc témában:

[link]

https://www.youtube.com/playlist?list=PL22A14764D32B2E7F

Nyelvezet:

A király rádzsa, a sors fonala helyett karmáról beszéljetek, a gonosz tündér pedig legyen alacsony kasztú, akit éppen ezért nem hívtak meg.

Indiai mesék:

[link]

Az indiai nyelv neve hindi. Vagy "hindiül" van valami, vagy "az idiai kultúrkörbe átültetve".

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Fontos, hogy a kultúrába ültesd át. ne feltételezd, hogy abban a kultúrában a "királynő" az ugynaaz a pozítció/rang/feladatkör mint itt nyugaton. Ne feltételezd, hogy csak egy feleség van. Találd meg azt a női elfoglaltságot, amit az adott kor úri hölgyei végeztek. Ki hol élt, milyenek az erőviszonyok. Ki az, aki tud ártani valami természetfeletti módon egy magas rangú személynek? Mi az a típusú sértés, és miért így bosszulja meg?

Ezek mind toposzok. A mesék mindig használati utasításként funkcionálnak az élethez. A szereplők egy-egy élethelyzet szimbólumai.

Egynek ott a nő, akit önhibáján kívül, a szülei miatt őt büntetik valami negatívummal (örökletes betegség, szociális stigma stb). Ez az eshetőség az egész családot, és a hozzájuk kapcsolódókat is érinti, és a szülők mindent megtesznek ennek elkerülése érdekében, de nem járnak sikerrel.

A feloldozást egy szerelmes férfi adja meg, aki kimenti a

nőt a negatív helyzetből, azáltal, hogy elveszi feleségül. Ezzel a lány családja is mentesül a stigma alól.

Aztán ezek után jön a Disneyből kimaradt kannibalisztikus rész, ami a kor és kultúrkör brutalitását jól példázza.

A férfi családja (anyja/előző felesége) bizony nem repesik az örömtől, hogy a fiuk egy ilyen nőt vesz el, ezért ki akarják nyiratni a feleségét. Mindez egy harmadik külső személy kegyelme miatt nem történik meg (szakács).

Ez a "használati utasítás" a középkori nyugat európa szokásjogában működik, benne van a kereszténység nőkkel szembeni előítélete, a kor politikája és a szerelemhez fűződő viszonya.

Mindez egy szintén középkori, de hindu vallású, más szociális dinamikájú társadalomban nem így működik. Ott pl. az a tény, hogy volt már egy felesége a férfinak, a kutyát nem érdekelte, az első asszony lehetett féltékeny, de korántsem volt ilyen botrány.

A férfiak és a nők a házaséletben sokkal inkább egyenlőek a hindu szövegek szerint, mint a keresztényekében.

A házasság indiában a leendő férj és a leendő apósa között kötött megállapodás, és úgy általában egy többnapos családi banzáj, amin a két család napokig együtt van.

A hindu rendszerben a Paishacha házasság (amikor a nő nincs magánál) nem számít legálisnak és a férfi számára is problematikus, de az ebből született gyerekek védelmet élveznek.

A kasztrendszer viszont nagyon merev, ott nem hiszem hogy lenne lehetőség házasság útján megváltani a család nevén esett szégyenfoltot, hanme a férfi is "megy a levesbe" családostul (megvakítás, rabszolgának eladás, megkorbácsolás, hasonlók).

Ha a királyi család helyett gazdag kereskedőről szól a mese, az se baj, sőt. A végkifejlet, konklúzió se kell hogy egyezzen-más kultúra, bizonyos problémákat máshogy oldanak meg. Találj egy fix korszakot, aminek a kultúrális szokásait ábrázolod, és úgy mutasd be a problémát és annak megoldását, hogy az hiteles és korhű legyen.

"a gonosz tündér pedig legyen alacsony kasztú, akit éppen ezért nem hívtak meg."

A gonosz tündér a királlyal egyenrangú/magasabb rangú az eredeti mesében, ezért sértés, hogy nem hívták meg. Az alacsonyabb kasztúak a közelébe se mehetnek a magasabb papi vagy harcosi rangba tartozókhoz, fel se merült hogy ők is meg legyenek hívva mint vendég.

Ha egy alacsonyabb rangút nem hívnak meg egy ilyen ünnepre az nem sértés, hanem evidencia, hiszen neki ott semmi keresnivalója nincs.

Szerintem a kultúrába való beleágyazásra gondolt a kérdező, és nem arra, hogy fordítsuk le egy indiai nyelvre.

Többet nem is írok, te sokkal többet tudsz erről nálam.