Mikor indult ez az "éld ki magad - bulizz - légy önmagad" hedonista-élvhajhász életstílus?

Mi szoktunk bulizni, de nem úgy, ahogy írtad.

Elmegyünk egy-egy koncertre (most Szigetre pl.), megnézzük a zenekarokat, de semmi extra, nem fetrengünk a hányásunkban, nem iszunk, stb. Mégis önmagunk vagyunk, és kiéljük magunkat a zene utáni vágy miatt, kultúráltan élvezzük a koncerteket.

A carpe diem nem erről szólt, csak félreértelmezik mostanában. Carpe diem - élj a mában, azaz mindig a jelennel foglalkozz (hiszen kizárólag a jelen felett van hatalmad, csak azt tudod megváltoztatni), ne a múlttal és ne a jövővel, köze nincs a hedonizmushoz vagy a mai értelemben vett "kiélés"-hez.

Ez a mai "kiélés", hedonizmus szerintem a fogyasztói társadalom térhódításával jött divatba. Úgy a kilencvenes években kezdődhetett. Amikor én voltam egyetemista, akkor már ez dívott (most 29 vagyok), de szerintem már előtte is néhány évvel. Rendszerváltás után pár évvel kb., amikor bejött a nagy kapitalizmus. Hedonista, élvezethajhász embereknek, akiknek nincsenek stabil, tartalmas kapcsolatai sokkal több terméket lehet eladni, sokkal jobb fogyasztók - üzlet az egész, semmi más. A divatot, a közízlést minden korban az anyagi érdekek vezérelték a háttérből.

Annyira jó, hogy itt GYKn mindenki azt írja, hogy "őőőő nem olyan, ááá, nem iszik, nekik más a buli... stb"

De akkor hol a fenében van az a sok részeg/betépett barom akik az utcán fetrengenek (nem csövesekre gondolok)???

Azzal a válaszolóval értek egyet, aki a Carpe diemet magyarázza, nagyon jól.

Ez a végtelen bulizás valóban a fogyasztói társadalom terméke, és a legkönnyebb célpontot, a kialakulatlan fiatalokat célozza, nagy sikerrel. És sokkal mélyebben, mint gondolnánk, mert az érzelmeket (tehát azt, ami mindent irányít) is befolyásolja: nem mernek egyet szeretni, mert hátha a másik jobb, nem mernek elmélyedni, mert jön az új termék, legyen az kütyü, partner, szokás, ruha, bulihely, akármi.

Nem a hedonizmussal, az életélvezettel van baj - az nagyon fontos. Az életet élvezni kell, arra való, mert rengeteg benne a gyönyörűség (sokkalsokkal több, mint a amennyit a csakbulizók látnak); legyen minél több boldog ember, ne irígy, keserű. Az a baj, hogy ez az életstílus, amire feltehetően utaltok, nem ilyeneket hoz létre, hanem tanácstalan, kiüresedett, bizonytalan embereket, nagyon szegényes értékrenddel.

Valószínűleg sokkal régebben mint azt bárki is hjinné, de a rómaiaknál pl nagyobb divat volt mint manapság!

Mellesleg ez nem egy rosz dolog, a feszültséget és a felesleget minden korban ki kell engedni, ki kell sütni a többlet töltést!