Miért kell mindenkit ugyanannyira tisztelni?

Nem kell minden emberről ugyanezt gondolni, és nem kell meghajolni mindenki előtt. Deazonban.

Mielőtt pálcát törsz valaki felett, jobb, ha meggyőződsz róla, hogy tényleg igazad van-e. Az emberek hajlamosak rá, hogy egy ember életkörülményeit teljesen figyelmen kívül hagyják, az éppen vizsgált egy dolog kivételével.

Ilyenkor jön elő, hogy de miért nem lép ki valaki a bántalmazó kapcsolatból, és nem jön elő, hogy van három gyereke, valamint mondjuk anyja-apja meghalt. Pontosan hogyan lépjen ki a bántalmazó kapcsolatból? Hová menjen, ha nincs saját lakása / vagyona? Ha téged megkérdezne, hogy pontosan mit kell tennie, lépésről lépésre, te meg tudnád mondani? Mert ha nem, akkor nehezen védhető, hogy tőle meg elvárod ugyanezt.

Hasonló ez az "orvosnak tanult" dolog. Oké, valaki el tudott menni egyetemre, a másik nem. De esetleg lehet, hogy az egyik szülei is diplomával rendelkező jó módú emberek, a másiknak meg munkanélküli apja-anyja. Ha megkérdezné tőled, hogy most ha elmegy egyetemre, miből finanszírozza az egészet, mit mondanál neki? Diákhitel, adósodj esetleg el még jobban, a füledig? Tudnál mondani neki bármi értelmeset?

Ezzel nem azt mondom, hogy mindenkit feltétel nélkül tisztelned kell, és nyilván vannak olyanok, akiket nem érdemes sajnálni. Na de hogy a környezetedben "rengeteg" ilyen legyen? Én azt gondolom, hogy nagyon vékony jégen jársz. Az, hogy te úgy érzed, hogy egy adott ember megérdemli, hogy lenézd, nem jelenti azt, hogy mások is így gondolják, azt pedig különösen nem, hogy neked van igazad, és nem nekik. Az, hogy erre külön felhívák a figyelmedet, nem azt sejteti, hogy egyetértenek veled.

Ehhez vedd hozzá, hogy azok az emberek, akik másokat lenéznek, többnyire nem a "racionálisan gondolkozó felsőbbrendű intelligencia", hanem a "beképzelt s.ggfej" kategóriába szoktak kerülni mindenki szemében.

Az alapprobléma a szó jelentésével van. Mit teszel, ha "tisztelsz" valakit, és ehelyett mit, ha "nem tisztelsz"? Minden e különbségen múlik.

Mindenkit tisztelünk. Ez azt jelenti, hogy embernek nézzük, ha az árok szélén fetreng, akkor is. Ez azt jelenti, nem köpjük le, nem teszünk megjegyzést. Ugyanazért a tettért ugyanúgy ítéljük meg akkor is, ha tegnap feltalálta az emberiség legnagyobb találmányát, meg akkor is, ha tegnap megvert valakit. Mert az adott tettet minősítjük, soha nem az embert.

Ugyanakkor, sokféle ok miatt vannak rendszeresen rosszat művelő emberek. Őket ha lehet, megakadályozzuk a rossz elkövetésében. Adott esetben segítjük a rendőrt az akadályozásban. A "tisztelet" különbözősége abban nyilvánul meg, hogy ezek az emberek rendszeresen rosszat tesznek, mi rendszeresen azt (a tettet) minősítjük, amit ők persze nem fognak tiszteletnek érezni szemben a jót cselekvő emberrel, akinél szintén a tettet ismerjük el, ami neki feltehetően jól fog esni.

A lényeg tehát, hogy mindenkit egyformán tisztelünk mint embert, a lényt, ám egyiket cselekedetéért nemcsak elismerjük, hanem ezzel esetleg kivívja, hogy hallgassunk is rá, míg mások zömmel rosszat cselekedvén, arra a konkrét cselekedetre nézve akár gátoljuk, és inkább mi adunk tanácsot, mint fordítva.

És engedd meg, hogy a magadról írottak alapján kifejezzem tiszteletemet feléd, mégpedig azért, mert ilyen helyzetben ezt kevesen képesek végigvinni, és a nehéz körülmények között elért gyengébb eredmény is nagyobb tiszteletet érdemel, mint a támogatott, segített eredmény. A különbség ugyanis az erőfeszítésben mutatkozik meg.

És ha ezen az úton jársz, két dolgot tudok garantálni az idő múlásával. Egyfelől megérted mindezeket, másfelől lesz számos hatalmas élményed, ami az időnkénti költésnél sokkal nagyobb, és a megélhetés is könnyebbedni fog. Ennyi motivációval az ember minőségi munkát akar végezni, és azt minden területen díjazzák (persze öntudatosnak is érdemes lenni, sajnos ebben a korban az elismerést időnként ki kell követelni, túl sok az irigy ember).