A nyolcvanas években igénytelenek és ápolatlanok voltak az emberek vagy nem!?

Nem, már akkor is a napi fürdés volt a szokás. A szőrtelenítés esetében viszont még nem volt a közelmúltra jellemző agresszív moralizáló töltete a dolognak, vagyis inkább csak a kilencvenes-kétezres években jelent meg később a ma is ismert félfasisztoid, ,,nagy testvér'' ízű társadalmi ,,nyomás'', a nyolcvanas években viszont még egyszerű semleges divathullám volt a szőrtelenítés megválasztása vagy nem megválasztása, akár a lófarok vagy a ruha színe. E téren viszonylag civilbarát, liberális kor volt, bár egyébként sok más dologban nagyon furcsán tabusított kor volt. A fürdésre visszatérve: a napi fürdés elvárása már megvolt. Kilakoltatás kevesebb volt, az akkori központi tervezésű lakásépítés úgy-ahogy megakadályozta a mai mérvű hajléktalanságot, és a mélynyomor, bár jelen volt, de nem egészen úgy épült föl, mint ma. Az ország akkor is szegény volt, és a gazdaság beteg volt, a társadalom teljes szétszakadását viszont, ha nehezen is, de sikerült úgy ahogy féken tartani (e téren az NDK tudott valamivel sikeresebb lenni, ott erősebb volt a lakhatás biztonságának megteremtése is).

Családon belüli erőszak, testi fenyítés: többé kevésbé helytelenítették, de a kor súlyos legitimációs deficittel küzdött, ezért a mai értelemben vett komplex és törvényi fellépés a családon belüli erőszak és testi fenyítés ellen még nem létezett, az állam egyszereűen nem mert ilyen szinten belépni az emberek hétköznapjaiba, paradox módon épp azért , mert egyébként a hatalom kiterjedt volt és legitimációs gondokkal küszködött. A dohányzás és az alkholizmus elleni fellépés volt még rettenetesen igénytelen, nagyon kevés volt a mai egészséges munkakörnyezetet védő szabály, ugyankkor az a fajta mélynyomr, ami a mai legszegényebb helyeken, rétegeknél van, még le volt tompítva.

5. vagyok. Látom, nem tetszett a válaszom. Semmi baj, attól én még tudom, hogy teljesen helytálló.

A fiatalokban van egy tévhit a korábbi időszakokról. Nem tudom ki és mi táplálja ezeket. Talán a korosztályom is ludas ebben? Lehet.

Mint írtam, 57-ben születtem. Mondjuk 63-64-től van már értékelhető emlékem. 64-ben voltam elsős.

Budapest egyik peremkerületében éltünk, élek. Én nem emlékszem semmire, hogy bármiből is hiányt szenvedtünk volna. Nem, nem nyaraltunk a Bahamákon, de vállalati üdülőben minden évben. Bőségesen tudtunk étkezni, ruházkodni. Még étterembe is el tudtunk járni.

Igények? Miért gondolod kérdező, hogy az emberek szeretnek koszosak, büdösek lenni? Még az a parasztember is, aki kora hajnalban kell egész álló nap dolgozik a földeken, vagy az állatokkal van elfoglalva, az is legalább hideg vízben, lavórban megmosakodott.

A hatvanas években lehet nem volt agyon illatosított mindenféle csicsa-micsa szappan, de volt pl. az Opera nevű kemény dobozban. Meg emlékszem fenyőszappanra. Az meztelen volt. A fenyőerdőben olyan illatot nem érzel, de nekem az annyira beleivódott az emlékeimbe, hogy nekem az a fenyő illat. Nem volt rossz. Mosószereket is lehetett kapni. Vízlágyító nem volt, de pl. trisó igen. A keverőtárcsás mosógép kifogástalanul végezte a dolgát. Ma azt mondják rá, rongálja a ruhát, meg hogy mivel állandó sebességgel forog a tárcsa, a víz és a ruha egymáshoz képest mozdulatlan, és koszos vízben áll. De ez csak részben igaz, nem volt vízcsere. Öblíteni viszont mindig öblítettünk valami módon. Szóval nem a koszos vízből került a szárítókötélre. Volt centrifuga is.

Illatszereket is lehetett kapni. A korosztályomnak sokat mond a Krasznaja Moszkva. Na, azzal lehetett locsolni. Azaz zsarolni a csajokat. Ha nem ad piros tojást, meglocsolod. Rettentő rossz volt. De ez egy. A Molnar Moser pl. már sokkal jobb volt. És több más fajta is.

A fodrász fillérekért vágott hajat, készített frizurát. És amikor a filléreket írom, nem arra gondolok, hogy akkoriban sokkal kisebb számok voltak, és pl. volt kétfilléres érme is. Nem. Az akkori bérekhez képest nem jelentett gondot fodrászhoz, pedikűröshöz, manikűröshöz járni. Férfiak sokszor a fodrászra bízták a borotválást is, főleg a szakállasok.