Illetlenség megkérni a rokonságot, hogy ne üljenek már állandóan nálunk?

Gimis vagyok még, délután 1-2-től délután 5-6-ig egyedül lehetnék itthon. De nem lehet, mert nagyszüleim hozzák az ebédet, vagy ha nem ők, akkor nagybátyámmal küldik el. És ez nem annyi, hogy beadják és mennek, hanem bejönnek, leülnek, elkezdenek faggatni, utána bekapcsolják a tv-t, átnézik az újságokat stb. Ha mondom, hogy anyáék később jönnek csak, az a válasz általában, hogy "nem baj, megvárom". Volt már, hogy úgy csináltam, mint aki indul valahová, felvettem a cipőt, kabátot, nagybátyám meg közölte, hogy hagyjam itt nyugodtan, megvárja anyát.

A bajom az, hogy délután szeretnék kettesben lenni a barátommal, valamint én nem szeretem, ahogy a mamám főz. Sosem eszem belőle, anyáék se nagyon. Így az ebédem is problémás, mert hiába rendelnék, ha itt ülnek, nem tudom hogy átvenni a kaját, max. ha az ajtó elé kérem és sunyiban behozom, aztán a szobámban eszem. De ez is milyen...

Ráadásul a nagybátyám egy paraszt, nyáron is itt voltak a barátnőim, medencéztünk, buliztunk napközben. Mondja mama, hogy küld sütit (ilyenkor hiába mondom, hogy nem kell, nem esszük meg, csak erősködik, hogy de, ő azért küld). Nagybátyám egy vén kéjenc, látványosan megbámul az utcán is minden nőt, meg ilyeneket mond ismeretlen lányoknak, hogy "jaj de szép baba vagy". Nem akartam, hogy a barátnőimmel találkozzon, ezért résnyire nyitottam a bejárati ajtót, hogy a sütit átvegyem, erre kb. félrelökött, hogy "BEJÖNNÉK KICSIT, JÓ?!". Nem, nem jó, ne ülj le a teraszra, csorgatni a nyálad kamasz lányokra, akik bikiniben vannak... Akkor sírva hívtam anyukámat, hogy küldje el, vagy valamit csináljon, mert nem akarjuk kerülgetni délutánig itt. Ekkor, egyszer küldte el, de mindig azt mondja, hogy hát ők a szülei, hogy mondja nekik, hogy ne jöjjenek ide.

De ez a mi otthonunk, miért illetlenség az, ha megkérünk valakit, ne üljön le órákra?