A szomszédom sohasem köszön. Amikor ideköltöztek akkor megadott nekem 2 telefonszámot is hogy ha beriasztózna a lakása akkor hívjam fel. Szerintetek hogyan adjam tudtára hogy azé valamit valamiért és legalább köszönjön? Mit tegyek?

Ne foglalkozz vele, köszönj neki, és ha akar (vagy ha tud), visszaköszön.

A zárójeles esetet nem véletlenül írtam oda, volt időszak, amikor rám is tették a megjegyzéseket a kedves lakók, hogy nem köszönök, azt persze nem tudták (és közölni se tudtam velük), hogy teljesen elment a hangom, és még a gyógyszertárban is úgy kommunikáltam, hogy felírtam papírra, hogy "elnézést, nem tudok beszélni, mert elment a hangom, de ezt és ezt szeretnék". Azóta ezek a lakók nem köszönnek, nem izgatom magam miattuk, remélem, nem a torkuk van begyulladva. :-)

Nekem is van ilyen szomszédom, ideköltöztek és a szülők és a gyerekek se képesek kinyitni a szájukat soha. Pedig régen minden reggel egy busszal jártunk.

Én köszöntem mindig hangosan, és szembeálltam velük, szóval... mégse köszöntek vissza, talán 1 alkalommal csak, nagyon nehezen, halkan.

Elég bunkók. De már nem érdekel, nem töröm magam, hogy köszönhessek, ha úgy adódik köszönök, nem érdekel visszaköszönnek-e, nem tudnám megállni, hogy a kis utcában szinte egymásnak simulunk, és elmegyünk egymás mellett szó nélkül. Köszönök, aztán megyek is utamra.

Szerintem te is köszönj neki amikor muszáj, és ne zavartasd magad. Majd köszön ő is, idővel megszokja.

Különben ezért nem kell hisztizni, nem nagy dolog. Aztán hátha neked is szükséged lehet még rá... bár én is csak röhögök, amikor nekem ezt mondja valaki. De az viszont igaz, hogy nem kell több ellenség.

Családi házban lakunk, a szembe-szomszéddal egész jóban vagyunk, bár nem barátok. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy nem köszönünk egymásnak. A párom képes teli torokból átkiabálni nekik, hogy köszönjön, aztán meg hosszú mp-ekig keresik, hogy honnan is szólt. Én erre nem vagyok képes. Ha ott van hallótávolságban, megvan a szemkontaktus, akkor köszönök. És igen, néha bunkónak érzem magam, ha nem jön össze ez a köszönés-dolog, de azért az megnyugtat, hogy ők is így viszonyulnak ehhez.

Mindenesetre ha valaki tudna, de nem köszön, az megérdemli, hogy te se köszönj neki.

Te csak köszönj. Van, aki nem tud megszólalni. Szégyellős, rosszul nevelt, gátlásos, nem tud arcokat megjegyezni.Vagy nálik nem szokás. Én azért mentem szemészetre, mert mindig az ismerősök köszöntek előre. Nem ismertem fel abból a távolságból.3,5-ös szemüveget írtak elsőre.

Köszönj, és tedd hozzá: Hogy van?Megszokták az új lakást? akkor biztos visszaköszön, s megtudod esetleg azt is, hogy eddig mi tartotta vissza.