Luther Márton valóban káromkodott és erősen vulgáris dolgokon röhögcsélt? Ugyanúgy szemellenzős bölényként követte a kor trágár, obszcén szokásait? S ezek után volt képe nagyoskodni az egyház előtt?

Lecsupaszítva annyi, hogy valóban Ő is akkora mértékben követte-e az akkori obszcén nyelvi kultúrát, közösségi "szokásokat", mint azok, akik minden nap bevonultak a templomba, mert valaki azt mondta... utána meg mentek haza vergődni a jobbágyi vályogházba.

Mindent egybevetve pedig az a kérdés, hogy miért lett olyan elkeserítően sok a káromkodás, az anyanyelv gyalázása!? (amiben magyarország kiemelkedő, de a legfelháborítóbb sajnos nem ez, hanem még büszke is erre, hogy ne szembesüljön gyarlóságával)

Amit ráadásul a nagy emberek legalizálnak... például ugyebár a politikusok - emlékezzünk csak vissza, hány magyar politikus gyalázta meg a lehető legeslegnyíltabban s leggátlástalanabbul a magyar nyelvet, pl. Gyurcsánnyal az élen...

Aztán meg a kisgyerekek is tanúi lehettek, hogy amíg ők pofont kaptak, verbális abúzust, vagy tiltást/megvonást ilyen közönségesség miatt, a politikusnak minden további nélkül szabadott.

MERT Ő NAGY EMBER!! Igen ám!

Hol itt az igazság?!

"Te vagy az, aki a múltkor úgy "beharagudott"?"

Mire? Erre gondolsz?:

"Technikai ok (ok) ként mi (k) eredményezte/-ték azt, hogy az olasz tésztatalálmány/-konstrukció, a Pizza lett abszolút világszinten a (z egyik) legmeghatározóbb gyorséttermi ÉS rendelésre szállított készétel?"

Az nem beharagudás volt, hanem egy olyan dolog szabadult ki belőlem, ami már nagyon hosszú ideje gyűjtött sérelmeken alapult.

De hát a modik egyből kivágták... valaki szakmabelinek sérthette az önbecsülését. ;)

Vagy mire gondolsz, most komolyan?