Meghalt a barátnőm nagymamája. Jogosan akadt ki az apja hogy részvétemet fejeztem ki, nem pedig őszinte részvétemet?

Meghalt a nagymama. Amikor találkoztam a barátnőm apjával akkor mondtam neki, hogy “részvétem” és kezet fogtam vele, segítettem amiben tudtam (elvinni őket ügyet intézni, ilyesmi). Kedveltem amúgy a mamát.

A temetés után tudtam meg hogy nem látnak engem többet szívesen maguknál. Az oka: én nem “őszinte részvétet kívántam” ahogy illett volna csak részvétet és én voltam az egyetlen aki nem sírt a temetésen, ezzel megsértve az elhunytat meg őket is.

Nem vagyok sírós! Nem értem miben jobb hogy sok érdekember meg képmutató “A legmélyebb őszinte részvétemet kívánom” szöveget mondja, majd elmegy a temetésre és ott bőg, közben meg egész életében az elhunytat szidta, sőt a halála után azonnal az anyagi dolgairól pletykált. Pl erre az emberre miért nem haragudnak? Én nem vagyok az a lelkizős, támogattam a barátnőmet mindenben, szó nélkül kivettem szabadságot hogy egész nap vigyem őket autóval. Ez semmi? Csak a látszat dolgok érnek valamit vagy ha az ember a másik orra alá dörgöli?