Miért a Svájci Gárda vigyáz a pápára? És mi az a bérmálás ua. , mint az elsőáldozás?

Abban az időszakban elterjedt foglalkozás volt a zsoldos katonaság. A svájci kantonok lakossága fél millió volt és túlnépesedett országnak számított, ahol a bizonytalan gazdasági viszonyok miatt jelentős volt a szegénység. Ezért nem volt más lehetőség, mint emigrálni és külföldön megfizetett zsoldos katonaként szolgálni.

1505. június 21-ei bullájával II. Gyula pápa kihirdette a nemzeteknek, hogy Peter von Hertenstein kanonokot bízta meg azzal, hogy Rómába vezesse svájci katonák egy csoportját, kapitányukkal Kaspar von Silenen-nel a pápai paloták őrzésére.

Áthaladva az Alpokon, Lombardián és Toszkánán, a 150 katona 1506. január 22-én délután érkezett meg Rómába. A Szent Péter téren kapott pápai áldás után a svájci gárdisták még aznap megkezdték szolgálatukat az Apostoli Palotában.

1527. május 6-án V. Károly seregei egy Bourbon főkapitány vezetésével támadás sorozatot indítottak Róma ellen. Elfoglalták a Szent Péter bazilikát és a Vatikán környékét. A Svájci Gárda és a még megmaradt római seregek elkeseredetten küzdöttek, hogy feltartóztassák őket. A harc során a 189 svájci gárdistából 42-en maradtak életben, a többieket a Szent Péter bazilika központi oltárának lépcsőin mészárolták le, 200 menekülővel együtt. Az életben maradt gárdisták voltak azok, amikor már minden elveszett, akik VII. Kelemen pápát átkísérték a biztonságos menedékhelyre, az Angyalvárba. Annak köszönhetően menekültek meg, hogy korábban VI. Sándor pápa egy titkos összekötő folyosót építtetett a Vatikán és az Angyalvár között.

1870. szeptember 20-án az olasz hadsereg betört Rómába. IX. Piusz pápa a vérfürdő elkerülése érdekében elrendelte, hogy hadserege pusztán védekezésre korlátozza tevékenységét illetve erőszak esetén adja meg magát. Következő nap a pápai seregek feloszlottak, a Svájci Gárda visszavonult a Vatikánba. Ettől a naptól kezdve a Svájci Gárda tevékenysége csak a Pápa személyes biztonsága biztosítására, a Vatikánváros és a castel gandolfói pápai nyaraló őrzésére korlátozódott.

Miután VI. Pál pápa 1970-ben feloszlatta a Vatikán többi katonai jellegű testületét (Nemesi Testőrség, Palotaőrség) a Svájci Gárda maradt a Pápa egyetlen „hadserege”.

Elsőáldozás

A Legszentebb Eukarisztia a mi Urunk Teste és Vére a kenyér és bor színe alatt, amelyet Megváltónk azért rendelt, hogy mindennapi lelki táplálékunk legyen a Mennyek Országa felé vezető utunkon. Az Utolsó Vacsorán Krisztus felfedte jövendő szenvedését az Eukarisztia titkában, amikor a kenyeret és bort mint értünk adott Testét és Vérét nyújtotta át apostolainak és általuk mindnyájunknak, akik hiszünk benne. "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!"- fűzte hozzá, amelyet minden időkben parancsként fogunk fel és követünk. Így nemcsak a szentmiséken való részvétel, hanem az Oltáriszentségben való részesedés is örömteli kötelességünk. De mindezeken is túlmutat óhaja, hiszen szavaiból az Eukarisztia titka továbbadásának kötelezettsége is következik. Ezért személyes jó példánkon túl gyermekeinkkel is megosztjuk a Titkot és minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy vegyék és egyék, éljenek és erősödjenek a mi Urunk testéből.

Első szentáldozásra az gyermek engedhető, aki korának megfelelő érettséggel képes az Eukarisztiát megkülönböztetni a közönséges kenyértől és bortól, valamint megfelelő hittani ismeretekkel rendelkezik. Ez általában 7-8 éves kor és két esztendő hittanos tanulmány után következhet be legkorábban.

A bérmálás szentségében megerősít a Szentlélek, hogy hitünket bátran megvalljuk, és hitünk szerint éljünk. Ez a szentség segítséget ad keresztségi fogadalmunk megtartásához.

A bérmálás szentségét a hívőknek (már megkeresztelteknek) körülbelül abban a korban kell feladni, amikor értelmük használatára eljutnak, hacsak a püspöki konferencia más életkort nem határozott meg, illetve a kiszolgáltató megítélése szerint súlyos ok mást nem indokol.

A bérmálandónak, amennyiben lehetséges, legyen bérmaszülője. A bérmaszülő feladata azon lenni, hogy a megbérmált Krisztus valódi tanújaként viselkedjék, és teljesítse ezzel a szentséggel járó kötelességeit.

Ahhoz, hogy valaki a bérmaszülő tisztségét betölthesse, meg kell felelnie a keresztszülőkkel kapcsolatban fentebb leírtaknak, a bérmaszülői igazolás szükségességére a keresztszülőknél leírtak vonatkoznak. Hasznos, ha a bérmaszülőséget arra bízzák, aki a keresztszülői tisztséget viseli. Nem katolikus személy bérmaszülősége nem merül fel, mert a bérmálási anyakönyvbe tanút nem jegyeznek be.

[link]

[link]

[link]