Isten kitörli majd a pokolba került szeretteinknek az emlékeit?

A pokol egy állapot. Akik pokolban vannak, majd gyógyulnak s kikerülnek onnan.

Olvasd a bibliát és ÉRTELMEZD. A pokol mint hely létében való hit erősen istenkáromlás.

A pokol az ember halála utáni helye, ahova eltemetik. A Biblia nem ellentmondásos. Akkor tűnik annak, ha mást szeretnénk belemagyarázni, mint ami.

HA a pokol egy élőket fogva tartó kin hely lenne, akkor ellent mondana ezeknek a verseknek:

(Prédikátor 9:5) . . .az élők tudják, hogy meghalnak,. . .

(Prédikátor 9:5) . . .de a halottak semmit sem tudnak. . .

(Prédikátor 9:6) 6 Többé nem éreznek szeretetet, gyűlöletet és féltékenységet, és többé nem vesznek részt semmiben sem, ami a nap alatt történik.

(Prédikátor 9:10) 10 Mindazt, amit megtehetsz, tedd meg teljes erődből, mert a sírban, ahová mész, nincs munka, tervezés, ismeret vagy bölcsesség.

(1Mózes 3:19) 19 Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.”

(Zsoltárok 146:4) 4 Kimegy a szelleme, ő pedig visszatér a földbe, még aznap semmivé válnak gondolatai.

Jézus nem szaladgálhat a pokol és a menny között.

Csatlakozom TGT-hez.

Egyszerűen a szeretet nem képes ilyen dolgokra. A büntetésben sem leli Isten az örömét, és ezt ki is hangsúlyozza. Azonban ha az ember nem akar alkalmazkodni, Isten nem kinozza meg, hanem méltatlanná válva az életre, megszünetti azt.

Ha ilyen-olyan büntetéssel akarná Isten jobb belátásra késztetni az embereket, akkor megfosztaná a szabad akaratuktól. Egyetlen módot vázolt fel azoknak, akiknek nem jó Isten vezetése. Ez az élet megszüntetése.

Sokszor gondolkodtam azon, miért ragaszkodnak ahhoz a nézethez, hogy Isten nem elégszik meg az élet megvonásával, hanem további életet rendel el, hogy kinzásokat alkalmazzon.

Mivel Isten távol áll az ilyesmitől, ezért aki még is igy gondolja, az a saját nézetét, egyéniségét próbálja Istennel összefüggésbe hozni, vagy maga az Egyén ilyen szadista, és szt gondolja, hogy Isten is az.

Én elhiszem, hogy létezik szenvedős kárhozat, mert a Biblia egyértelműen írja. De nem gondolom, hogy bárki is igazságtalanul kerülne oda, vagy hogy Isten irgalmatlan és szadista lenne. És az sem igaz, hogy kéjes örömmel kívánnám mások kárhozatát.

Isten ebben a világban is megengedi a rettenetes szenvedéseket, és a túlvilágon is megengedi, mert lényegi különbség nincs. Akik szerint Isten nem annyira szadista, hogy a túlvilágon megengedje a szenvedést, azok valójában egy fél szadista istent vallanak, mert ideát viszont megengedi.

Ha én üdvözülök, akkor szükségszerűen a szeretteim is üdvözülnek, mert ugye fájna nekem, ha ők elkárhoznának. Az elkárhozottak fájdalma nem csökkentheti és nem árnyékolhatja be az üdvözültek örömét, mert akkor az üdvösség már nem is lenne üdvösség. Az viszont lehetséges, hogy akik most a szeretteim, azok odaát már nem lesznek azok, vagyis elmúlik a szeretetem irántuk. Az emléküket azonban Isten nem törli el, legalábbis én nem hiszek benne. Már miért kéne eltörölnie? Hogy ne fájjon az emlékük? Akkor elég ha csak a fájdalmat törli el.