Akik azt gondolják, hogy az Újszövetségben még érvényben van a Tízparancsolat és a Törvény, mire alapozzák?

Azt az elméletet, hogy a halál a fizikai lényünkbe került bekódolásra a bűnbeeséskor én csak eltúlzott, fals elgondolásként hoztam fel, nem sejtettem, hogy te ezt komolyan így értelmezed. Véleményem szerint a halál, ahogy az élet is, szellemi forrású, kezdetet és véget egyaránt az Isten szab ki mindennek és mindenkinek. Nincs a testünkben semmi olyan, ami önmagában elkerülhetetlenné tenné a halált, hanem kívülről jövő betegségek, és azok következtében szervi romlások miatt történik meg. Ez azért fontos, mert így jól látható, hogy a halál egyedül a bűnhöz van hozzákötve, amit minden ember elkövet, és EMIATT halunk meg, nem egy természetes folyamat által.

/most már szellemben mehetünk Jézuson keresztül IStenhez/

Persze, ez így van. Azonban az első szövetség még javában érvényben volt pl. a Héberekhez szóló levél írásának időpontjában (""Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, KÖZEL VAN az enyészethez""), bőven a Felkent halála és feltámadása után, Pál is ezeket követően vett részt fogadalomban, tisztulási áldozatokban. Szerintem nem lehet éles határvonalat szabni, bár nyilván szükséges volt az Úr halála és feltámadása az új szövetség életbelépéséhez, azonban én nem tudok erre konkrét időpontot mondani. Az újdonság, ahogy már írtam, a hogyant érintette, nem a miértet vagy az alapszabályokat. A jobb szövetség egyszerűen jobb ígéretek alapján köttetett, amelyek örökkévaló örökségnek ígéretei. Ez a különbség, nem pedig a szövetség alkotmányát adó törvényzet mássága.

/Nem vagyunk kénytelenek bűnt cselekedni/

Úgy érted, hogy az első szövetség idejében élők viszont "kénytelenek" voltak?

A törvény sajátossága, hogy korlátoz, mindegy melyik oldalról közelít, a lényeg, hogy leszűkíti a mozgásteremet, nem csinálhatok bármit. Ilyen értelemben mindegy, hogy "tedd" vagy "ne tedd" a megfogalmazás módja, a lényeg ugyanaz, pl: "szeresd felebarátod" = "egymás ellen ne gondoljatok gonoszt". Az adakozásra való felszólítás így egyenértékű azzal, hogy ne vedd el a másét, ne sanyargasd, ne uzsorázd atyádfiát. De ha nagyon akarom, az ünnepek rendjében szereplő 3. évi tized, melyet a szegénynek, árvának, özvgynek és levitának kellett félretenni, megfelel a kívánalmadnak (5Móz.14:28-29, 26:12).

Én nem látok különbséget ú.n. "páli teológia" és az Isten többi beszéde között. Ha Pál bármiben is ellentmondott volna az Írásoknak, akkor nem mondhatta volna magáról, hogy ""én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva."" Tanította, hogy meg lesz ítélve a világ egy választott férfiú által; hogy a Felkentben nincs szerepe sem a körülmetélkedésnek, sem a mosakodásoknak; hogy a törvény szellemi, ami ellen tiltakozik a testi ember; hogy a betű megöl; hogy a törvényből nem igazul meg senki, stb. Ezekkel én hol vitatkoztam?

Az apostoli levelek és a héber Írások kérdését azért hoztam fel, mert te ezt mondtad:

/A tejen élő (kezdő) kereszténynek valóban jól jön a vezetés, de ehhez korán sem a törvény a legjobb módszer, inkább Pál apostol levelei./

Próbáltam rámutatni arra, hogy éppen az apostolok idejében semmilyen más forrása az igazságnak nem volt, csak az akkor elérhető "ószövetségi" iratok. Nem kapott minden egyes gyülekezet levelet (nyilván jóval több közösség létezett, mint ahányféle levél az "újszövetség" címszó alatt szerepel, hiszen nem ismerünk pl. joppébeliekhez, ikóniumiakhoz, akhájabeliekhez, ptolemaisiakhoz, stb. szóló írásokat), és nem tartozott mindenki valamilyen jól körülhatárolható, várossal azonosítható csoporthoz sem (Apcsel 28:13-14). De még azok a testvérek, akiknek írt valamelyik apostol, sem támaszkodtak kizárólag egy-két levélre, nincs a korai kereszténységből fennmaradt olyan bizonyság, ami félretenné a héber Írásokat, sőt, szinte csak azokból idéz, értelmez, és magyaráz hasonlatokat és előképeket minden ókeresztény író (Ireneusz, Papiasz, Polikarp, Ignatiusz, stb.). Az alaptanítás, ahogy Timotheus esetében is látjuk, a héber Írásokból volt megérthető. Ha ez így volt akkor, miért lenne most másként?

Én úgy veszem észre, hogy körbe-körbe járunk.

/Dehát erre, meg azt írtam, hogy akkor ott voltak az apostolok és a leveleik./

Igen, én pedig válaszoltam, hogy ezek csak kiegészítések, és a tanítás a héber iratokból zajlott.

/De, kaptak, sőt, egymásnak is el kellett küldeniük a leveleket/

És ismét: Idéznél akkor valamit a joppébeliekhez, ikóniumiakhoz, akhájabeliekhez, ptolemaisiakhoz szóló apostoli levelekből?

A bűn uralma az emberen egy fogalmi meghatározás, egy gondolkodásmód, amiből kiszabadított az Isten kegyelme. ""GONDOLJÁTOK ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban."" Ez nem egy konkrét erő rajtunk, ami kényszerít a gonoszságra, hanem a bennünk lévő hajlam, a kígyó mérge, ami elhomályosítja a belátásunkat, és elválaszt az Istentől. Ez a hajlandóság nem szűnt meg a megtérésemkor, hanem a értelmemet tette tisztává a Felkent által az Örökkévaló, hogy meglegyen az ő törvényéhez való illeszkedés vágya bennem.

/"szeresd felebarátod" = "egymás ellen ne gondoljatok gonoszt"

Nem értek egyet/

Ezen sajnos nem tudok segíteni, ha te ezt nem azonos szívállapotnak érzékeled, akkor ezen a vonalon nem tudunk továbbmenni. Szerintem a kettő teljesen ugyanaz.

Én sem állítottam olyat, hogy az /ószövetség érvényben lenne/. Egész beszélgetésünk arról szól, kérdésed alapján, hogy mivel támasztható alá a törvény jelenlegi megléte, használata. Ez nem az első szövetség továbbélése, hanem az örök rend felismerése és figyelembe vétele. Magyarán: engedelmesség. Arra, hogy tanulságként mi és hogyan szolgál szintén válaszoltam már, megint ismételünk...

Ha egyetértesz a halál szellemi okával és lezajlásával, akkor remek. Csak korábban azt írtad, hogy Ádámék génjeiben történt valami változás a bűnesetkor, és ezért kell meghalnunk. Én erre reagáltam. Ismét ismétlés.

Az új szövetség új főpapja a mennyei templomban szolgál, melynek képmása és előképe volt a szent sátor és a templom. A szolgálat rendje tehát valóban megváltozott, az áldozat, a közbenjárás, a megigazítás mikéntje más lett. Vagyis a papságra vonatkozó törvény/előírás lett új. Nem pedig valamiféle másik törvényzetet fektet le az Isten az egész világot, a teremtés működését illetően. Ugyanis ezt jelentené, ha megváltozna "A" törvény.

/küldeniük kellett a gyülekezeteknek egymás közt is. Ráadásul sok levél elveszett./

Tehát egy általános feltételezés alapján te biztosra veszed, hogy minden egyes gyülekezet, sőt, minden egyes hívő külön - hiszen idéztem, hogy voltak sehová konkrétan nem tartozó atyafiak is - kapott apostoli levelet, csak épp annyira azok nem voltak fontosak, hogy az Isten kegyelme megőrizte volna számunkra is. Ez is egy álláspont, én nem értek vele egyet. Eredetileg arra szerettem volna kilyukadni, hogy a keresztény gyülekezetekben nem a levelek alapján ment a tanítás, hanem a héber iratokat használták mindenhol, mint a hit megalapozásának és életben tartásának eszközét. Ezt pedig arra válaszoltam, hogy állításod szerint nincsenek érvényben az "ószövetségi" rendelések, csak az apostoli, sőt, csak a páli levelek hasznosak a felnőtt hívő kemény eledellel való táplálására. Ismétlés, ismétlés...

Valóban nem vagyunk a törvény alatt, nem abból van az életünk, hiszen nem is arra szolgált sosem. Ugyanakkor azt is állítja Pál, hogy ő maga nincs az Isten törvény nélkül, hanem a Felkent törvényében. Vajon az Úr milyen parancsolatokat adott, miket erősített meg, hogyan tette naggyá a törvényt? Az "új parancsolat" valóban teljesen új? Soha senki nem cselekedett önfeláldozó szeretetből korábban, csak miután Jahsua ezt előírta? És csakugyan elő lehet ezt írni parancsként? Szerintem ezek olyan alapkérdések, amik közelebb visznek az Isten értelmének felfogásához.

/idővel állítjuk át a régi reflexeinket./

Én nem tapasztalok magamban ilyesmit, sehogyan sem vagyok képes önmagamban bármit is megváltoztatni. Ha ez menne, mi szükségem lenne megváltásra, a vétkeim elfedezésére? Hiszen idővel tökéletesebb leszek majd, és átformálom saját magamat igaz emberré. Azonban nem így van, hanem a gondolkodásmód megváltozása épp azt takarja, hogy semmim sincs, amit ne úgy kaptam volna, hogy alkalmas voltom, akarásom, munkálásom, a jó cselekedeteim, a véghezvitel, minden az Isten erejéből, akaratából és cselekvéséből ered. Én pedig mindössze hálákat adok ezért.

A papsággal kapcsolatban a Héberekenek írt levélről beszéltünk eddig, egyelőre maradjunk meg ennél:

""A ki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett."" ""Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.""

Szerintem itt egyáltalán nem a tízparancsolatról beszél a szerző, abban ugyanis egy mukk sincs a papság rendjéről. Hanem konkrétan arról az előírásról, hogy a Lévi törzséből, azon belül Áron leszármazottai közül lehetnek kizárólag papok. Azt magyarázza, hogy Jahsua nem is lehetett volna a korábbi rendszer szerint nemhogy főpap, de pap sem, hiszen Judából támadt ""a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról."" Világosan látszik, hogy végig ezt magyarázza a levélíró, szóba sem kerül a tízparancsolat, vagy a többi rendelés.

Mivel felhoztad, beszéljünk a Római és a Galata levélről is:

/Törvény nélkül van Isten igazsága!/ Ámen.

/Aki visszamegy a törvény alá, önmagát teszi bűnössé. Ez nem igazán a ceremoniális törvényekre vonatkozik, hanem a Tízparancsolatra/ Egy szóval sem állítottam, hogy a Római vagy a Galata levélben a papsági törvényről lenne szó, miért vitázol olyasmivel, ami nem hangzott el? Egyébként "törvény alatt" lenni és törvény szerint élni a lehető legtávolabb van egymástól. Aki törvény alatt van, az Isten haragja alatt van, mert a törvény mindenkire kimondja a halálos ítéletet. Tehát ha a betű szerinti előírásokat igyekszem izomból cselekedni, annak a vége elbukás. Ehelyett Isten szolgáivá lettünk, vagyis az ő kezének rezdülését lessük, ""mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre"". Igazodni szeretnénk akaratához, aminek egyik kifejeződése maga a törvény. Én pedig ""az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok"" azért, hogy ""a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint."" Nem mondok ellent semelyik általad idézett szövegnek sem, nyilván igaz az, hogy a törvény betűje mutatott rá a vétkeimre, és a Felkentben vannak azok elfedezve Isten színe előtt. Igaz az, hogy elvezetett engem az egyetlen tökéletes áldozat megértésére és elfogadására. De ettől nem szűnik meg maga a törvényzet értelme, szellemisége, tartalma: továbbra is bűn a bálványimádás, a szombat megrontása, a lopás, a szülők iránti tiszteletlenség, a kívánás. Továbbra is ugyanazok az állatok számítanak tisztátalannak, továbbra is fennáll az ünnepek rendjében kiábrázolt megváltási terv. Az Isten minden beszéde törvény az emberek számára, és semmi nem tér vissza Öhozzá dolgavégezetlen.

A lelkiismeret éppen az Isten törvényével való egyetértés, együtt érzékelés működése, nem csak úgy magában áll, hiszen a szív csalárd, a saját belátásom és értékítéletem nem megbízható. A szeretet pedig egyenlő a törvény megcselekvésével, nem értem, hogyan lehetne ezeket szembe állítani egymással.

/Mi most a törvényről mint mózesi törvény beszéltünk. Nem kellett volna idekeverni a természeti törvényeket/ Nem akartam megütközést okozni, csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy az Isten törvényzetében semmi nem ad hoc módon van lefektetve, minden összefügg mindennel, a törvényszerűségek mind egyfelé mutatnak, arra a Teremtőre, aki a mindenséget is úgy alkotta meg, hogy Róla tegyen bizonyságot. A mózesi, betűvel megadott törvények is részei a teljes igazságnak, nem valamiféle önkényes, értelmetlen és haszontalan utasítgatások. Aki megcselekszi - nyilván nem erőből, hanem Szellem által - az élni fog.

/A próféták meg is jósolták, hogy véget vet a véres áldozatoknál (Dániel)/ Kicsoda vet véget az áldozatoknak?

Az "új parancsolatról" így ír János:

""Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettől fogva. Viszont új parancsolatot írok néktek, a mi igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik. A ki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van. A ki szereti az ő atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való."" Itt pont arról van szó, hogy régi és új valójában ugyanaz: az ige, a tanítás, amit kezdettől hallottunk az Isten beszédeiben. A kettő nem állítható szembe egymással, hanem ugyanannak az eszmének különböző megnyilvánulása, de a lényeg egy és ugyanaz.

Szerintem - épp a fentiek miatt - gyakorlatilag ugyanazt mondjuk mi ketten is, csak máshonnan közelítve.

Megosztanék én is pár gondolatot a témában.

Vegyük a Tízparancsolatból az egyik legtöbb vitát kiváltó 4. pontot. Meg kell tartani a szombatot vagy sem? Én 2 végletet látok, és úgy gondolom, hogy mindkettő nagyon távol áll az igazságtól. Az egyik elveti és azt mondja, hogy ez már nem fontos, a másik meg üdvösség kérdést csinál belőle. De mi az igazság?

Ha megnézzük az Ószövetséget, számtalan helyen látjuk azt, hogy Isten szellemi dolgokat fizikai formában a népe számára kézzelfoghatóvá akart tenni. De nem azért, hogy bálványt csináljanak a fizikaiból (mint például, amit az érckígyóval csináltak), hanem azért, hogy megértsék a szellemit. Az összes ünnep ilyen. Történt valami múltbeli esemény, Isten parancsba adta a megünneplését (ez a fizikai rész), de van egy prófétikus jövőbe mutató szellemi üzenete is.

Mi a helyzet a szombattal? Ez egy nagyon különleges ünnep az összes többi közül. Ezt nem évente egyszer kell megünnepelni, hanem évente 52-szer. Ennek az ünnepnek vagy egy nagyon fontos üzenete. Annyira fontos, hogy Isten egy évben 52-szer megismétli, újra és újra elmondja. 10 év alatt több, mint 500-szor elhangzik ez az üzenet, de sokan nem hallják meg. Mielőtt elmondom mi ez az üzenet, mutatok egy másik hasonlót, ami még ennél is erőteljesebb.

Amikor kihozta Isten Izrael népét Egyiptomból, mannát kaptak eledelül a pusztában. Azért kapták a mannát, hogy megkísértse őket Isten, hogy: akarnak-e az Ő törvénye szerint járni, vagy nem? 2 Móz 16:4

Ez még a Tízparancsolat előtt hangzott el először, majd 40 éven keresztül, amíg a pusztában jártak, ez az üzenet szólt hozzájuk minden nap! Ez több, mint 12000 alkalom volt. De nem hallották meg.

A körülmetélés hasonló ehhez. Fizikai dolog, amivel naponta többször is szembesül egy körülmetélt férfi. De a szellemi üzenete ez:

"Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak" 5 Móz 10:16

Visszatérve a szombatra, mi a szombat üzenete?

Isten a 6. napon befejezte a munkáját. Mondhatnánk az is, amit Jézus a kereszten, hogy "Elvégeztetett". Ott volt Ádám és Éva a paradicsomban. Tökéletes harmóniában éltek Istennel és egymással. Szerették egymást, szerették az Urat teljes szívükből. Nem volt bűn. Nem volt semmi, ami köztük és Isten között lehetett volna. Kellett nekik Tízparancsolat? Nem, semmi értelme nem lett volna, hiszen azt se tudták, mi az, hogy gonoszság. Nem volt szükség törvényre.

A törvény a bűn miatt adatott. A szombat törvénye a bűnös ember számára szóló parancsolat. Egy üzenet, ami a teremtés utáni állapotra mutat, hogy ezt szeretné Isten visszaállítani. Ez egy hétről-hétre újra ismétlődő üzenet. És nagyon gyakorlatias, mert az ember először csupán a fizikait látja, hogy egy héten 1 nap tartson szünetet, hogy legyen ideje Istenre. Hogy legyen ideje meghallani Isten szavát, és legyen ideje megérteni a szellemit. Amikor ez megtörténik, és eljut oda, hogy megérti, hogy mit jelent az, hogy "elvégeztetett", már nem csupán 1 napról fog szólni a szombat. A teremtés után, a 7. napon az Édenben nem volt bűn - ez a szombat hétről-hétre ismétlődő üzenete a bűnös ember számára.

Van, aki csak a fizikait látja, és soha nem érti meg a szellemit. Mások meg elvetik a fizikait úgy, hogy igazából a szellemit sem fogták fel. Mindkét nézet hibás.