Hogyan bizonyította Leibniz Isten létezését?

1)Mindennek, ami létezik, kell lennie magyarázatnak a létezésére.

2)Ha az univerzumnak van magyarázat a létezésére, akkor az a magyarázat Isten.

3)Az univerzum létezik.

4)Tehát az univerzumnak van magyarázat a létezésére.

5)Így az univerzum létére a magyarázat Isten.

És Istenre mi a magyarázat?

(Nem kötekedni akarok, én keresztény vagyok, csupán érdekel mások válasza.)

"Leibniz elsőként vetette fel az elégséges alap elvét, mely azt mondja ki, hogy „semmi sem jön létre elégséges ok nélkül." Ehhez szükségképpen kapcsolódik a kérdés: akkor „miért van inkább valami, mint semmi"? Az elégséges alap elve a gondolkodás lehetőségi feltételét fogalmazza meg, a semmire vonatkozó kijelentésben pedig a gondolkodás tapasztalata csapódik le: a világ dolgai esetlegesek. A kontingens létezők léte magában foglalja a nemlét lehetőségét, nemcsak a letét. A Világegyetem elégséges oka éppen ezért nem található meg a véges létezők egymásra következésében. Ha az Univerzum elegendő oka csak olyan lehet, amelynek nincs szüksége rajta kívül semmi másra, akkor ez az ok nem található meg a világ összefüggéseiben, hanem csak az azt megokoló, szükségképpeni, léte okát magában hordó szubsztanciában; és ezt a végső okot nevezzük Istennek – mondja Leibniz. ezzel azonban nem Istenről, hanem a világról állít valamit, továbbá beleütközik a tudományos takarékosság elvébe: Isten a szükségszerű szubsztancia más elnevezése.

Isten végtelen sok világot teremthetett volna, de ő ezek közül csak a legjobbat teremtette meg, jósága miatt. E világban pedig teljes harmónia van (praestabilita harmonia), amit Isten előre elrendezett. Turay Alfréd kiemeli, hogy „Isten a lehetséges világok közül az együtt-lehetőség törvényét (lex compossibilitatis) figyelembe véve a legjobbat teremtette. Ez a törvény azt mondja ki, hogy nem valamennyi lehetséges kombináció valósulhat meg együtt (például, ha Isten szabad lényt akart, nem zárhatta ki a bűn és a nyomában járó szenvedés lehetőségét). – A világban lévő rossz nem cáfolja Isten létét."

Előttem szólók tökéletesen leírták. Bővebben:

[link]

1)Mindennek, ami létezik, kell lennie magyarázatnak a létezésére.

Miért kellene lennie magyarázatnak? Az, hogy az ember megalkotta például a logika tudományát (ha már következtetés), nem feltételezi az univerzum logikusságát minden téren, vagy akar a magyarázatát.

2)Ha az univerzumnak van magyarázat a létezésére, akkor az a magyarázat Isten.

Miért kellene pont Istennek lennie a magyarázatnak? Miért ne lehetne más lehetőség is, amit nem vagyunk képesek megérteni?

3)Az univerzum létezik.

Ahogy van működés is. És? Mit akart ezzel mondani még?

4)Tehát az univerzumnak van magyarázat a létezésére.

Attól, még hogy az univerzum létezik, nem feltétlen van magyarázat a létezésére. Ettől még miért kellene lennie magyarázatnak a létezésére?

5)Így az univerzum létére a magyarázat Isten.

Nem magyarázta meg, nem bizonyította Isten létét, csak tett egy kijelentést. Univerzum helyére betette Istent. Ennyi. Ez így elég szánalmas következtetés.

A másik.

Isten miért teremthetett volna sok világot? Nem veszi észre, hogy ez nem Isten gondolata, hanem az ő szubjektív véleménye, amit kivetít valamire.

Mi a legjobb definíciója? Ez valami minőségbiztosítás? Milyen szempontok alapján tett ilyen kijelentést? Üres fecsegés, konkrétumok, szempontrendszerek nélkül.

Miért kell Istennek jónak lennie? Miért kell Istent jóval felruházni?

Ez csak az emberek fejében létezik.

Isten egy gondolat vagy érzés (Bibliai Isten maga a szeretet) inkább?

Mi a rossz? Ami sérti az ember EGÓját, ÉNképét, hitrendszerét?

Miért kellene oknak lennie? Mert létezik maga a logikusság elvet követő gondolkodás?