A buddhista kanonikus iratok és szentiratok miért írják azt, hogy a Buddha szerint a mészáros és prostituált a két legerkölcstelenebb szakma?

Ugyanakkor miért nem szabad felettünk ítélkezni a buddhizmus szerint? Miért kell szeretni és tisztelni őket, mint embereket?

Van egy történet, ami szerint Buddha a tanítványaival vándorolt, és egy településen megálltak. Egy prostituált hívta az egyik tanítványát, hogy aludjon nála. Megkérdezte a Magasztosat, hogy mit tegyen, erre Ő azt felelte, hogy ha hívják, akkor aludjon ott. Erre a népek felhördültek, de a Buddha azt mondta, hogy minden más embernek is vannak hasonlóan súlyos vétkeik, ezért nem szabad gyűlölni más embert. Ezenkívül arról is beszélt, hogy ha a prostituált tanításai meggyőzőbbek, mint a sajátjai, akkor ki ő, hogy más gondolatait uralja. A szerzetes nyugodtsága és békéje megragadta a prostituáltat és el kezdett tanulni a szerzetestől. Másnap Buddhához a szerzetes egy apácával tért vissza. Buddha azt mondta, hogy mindenkinek meg kell bocsátani, és nem az a meghatározó, ami volt, hanem ami lett az illetőből.

#4.

Olyan Buddha idejében még nem létezett. Katonák voltak csak, akik parancsot teljesítettek.