Miért jelent meg nyugaton ez a "divatbuddhizmus"?

Nem tudom, hogy nevezhetem-e már magam buddhistának, mindenesetre a vallási meggyőződésem, a kozmológiai, filozófiai, valamint az élettel kapcsolatos nézeteim eléggé erősen befolyásolta a buddhizmus is. Nagy hatással volt rám több olyan buddhista szerzetes, akit személyesen is ismerek. Az eredeti buddhizmus, nem az a "divatbuddhizmus", ami most nyugaton bizonyos körökben trend.

"Divatbuddhizmus" alatt azt a nyugati divatos mázat értem, ami a 20. század közepétől fogva terjedt és jelent meg nyugaton. Szerintem szinte új vallási mozgalomként is hivatkozhatunk rá. Elsőként a hippik körében jelent meg, aztán azok körében, akik "fancy" a Buddha-szobor, meg a hasonló külsőségek egy része. Ezen "hívők" sok esetben a buddhizmus eredeti tanaival teljesen ellentétes életvitelt folytatnak, nem is igazán jártasak a buddhizmusban, illetve sok esetben félre is értelmezik. Érdekes, hogy a kereszténységgel kapcsolatban is láttam már hasonló irányokat.

Számomra rendkívül mosolyogtató, amikor egy ilyen magát buddhistának vallja, de közben szexuálisan kicsapongó, bulizós, alkohollal, akár cuccal átitatott, hedonista életet él. Ha megkérdezem tőle, hogy mit jelent számára a buddhizmus, akkor max. a reinkarnációról hadovál valamit, de amúgy a buddhizmus eredeti tanaival nincs is tisztában. Erkölcsét tekintve nem él a fogadalmak, valamint a nyolcrétű nemes ösvény szerint. Abszolút nem a buddhista erkölcs szerint él, valamint nem követi a Buddha tanításait. Ha megkérdezem, hogy miért nem, akkor azt válaszolja(, ha tudja mi az), hogy szerinte azt nem is úgy kell értelmezni (persze nem mondja el, hogy akkor hogy). Aztán jön a következő fokozat, amikor az illető azt mondja, hogy ő buddhista, csak a vágyak kioltásával nem ért egyet, mert szerinte a sóvár vágy, illetve a vágyak megélése, kiélése természetes, sőt az indulat is normális, és nem okoz szenvedést. Sőt, a szenvedés nem is az emberi létezés miatt van. Ilyenkor értetlenkedem, majd elmosolyodom... Ebben az esetben már nem is igazán beszélünk buddhizmusról. Olyan, mintha a kereszténységben valaki nem értene egyet azzal, hogy a hedonizmus, pontosabban a bűnök megélése Istentől elszakít. Aztán persze nagyra van a kopasz, kövér Buddha-szobrával, amiről amúgy nem is tudja, hogy nem a Sákjamuni Buddhát (Gauthama Sziddhárta herceget) ábrázolja, hanem egy kb. 10. századi, kínai szerzetest, akinek formája, alakja a kínai folklórban is megjelent. Szóval szerintem ez rendkívül gyermeteg. Egy igazi buddhista ezen csak mosolyog. Ismerem azt is, amikor az illető nem szereti a kereszténységet, de azért valamilyen vallást követni szeretne, oszt azért a buddhizmust választja, mert szerinte az olyan semmilyen vallás, sőt nem is igazán vallás. Ebből is látszik, ha nem jártas a témában. A buddhizmus számos területen közel áll a kereszténységhez, kezdve a filozófiával. Másodszor a buddhista etika rengeteg téren sokkal, de sokkal szigorúbb, mint mondjuk az ábrahámi vallások etikája. Olvassa el, aki nem hiszi a Tipitakát, esetleg olvasson szútrákat, valamint hasonló tanításokat. Jó nehéz művek (senki nem mondta, hogy könnyűek), illetve sok esetben eléggé terjedelmesek is, de tele van buddhista etikával, morálfilozófiával, valamint erkölccsel. Van az a kategória, amelyik azért buddhista, mert: "Az olyan békés". Elárulom, hogy a jelenlegi világvallások közül több a békéről, illetve a szeretetről tanít, ugyanakkor nem csak arról, bármennyire is a modern, "píszí" közélet csak ezt hangoztatja. Az ilyenek többsége nincs teljesen tisztában a buddhizmus történelmével, irányvonalaival, vallástanával.

Érdekes amúgy, hogy a hinduizmus, valamint a taoizmus kevésbé elcsépelt, bár ott is megjelentek bizonyos, hasonló tanítók. Khm... Osho, aki kb. minden vallást átértelmezett a saját kegyei szerint.

Szintén rosszul vagyok az ezekhez hasonló new age-es irányzatoktól.

Az igazi buddhizmusnak ehhez köze nincs.

Miért van ez jelen nyugaton?