A szombat miért örök szövetség? ha a zsidósággal kapcsolatban (egyesek szerint) nem lehet örök szövetség?

Az adventizmus szerint a Dán 9,24-27-ben lévő 490 év, amely a zsidó népre szabatott ki, i.sz. 34-ben lejárt. Erre utal Jézus egyik kijelentése is:

"Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét." (Mt 21,43)

Az adventizmus tanítása szerint a zsidók már nem választott nép, de ők is eljuthatnak az üdvösségre.

Üdv,

Egy volt adventista.

Kedves Alex,

A válasz nagyon egyszerű. A hetedik nap (szombat) megszentelése egészen a Teremtésig nyúlik vissza, jóval Ábrahám kiválasztása előtt. A Tízparancsolat csak megerősíti a szombatot. Ahogyan biztosan te is látod az Ábrahámmal kötött szövetség az ószövetség. A valódi kérdés az, hogy melyik szövetség volt előbb. Az egyes emberekkel kötött szövetség, vagy egy néppel kötött szövetség? A válasz kézenfekvő, gondolj az ősevangéliumra vagy Noéra, vagy akár Énokra. Az Isten nem változik, aki szövetséget köt vele azt továbbra is megtartja. A kiválasztottságban van a különbség, azt a munkát amit annak idején a zsidóságnak kellett elvégezni, most - az újszövetségben, Isten az egyes emberekre bízza. Nyilván ez az ember lehet akár zsidó származású is, de ahogyan láthatod Krisztusban nincs többe származásbeli különbség. Szerintem ez ennyire egyszerű.

Üdv. Péter

Szia

Az "örök", vagy az "időtlen időkig való szövetség" kifejezés eléggé gyakran előfordul a Bibliában. De miért nem jelent ez tényleges "örök" szövetséget, azt szintén a Bibliából tudjuk meg. Ezt olvastam erről, ide másolom neked:

Az ʽó·lámʹ szó időnként egy örökkévaló dologgal vagy személlyel van összekapcsolva (1Királyok 2:45). Ézsaiás próféta ezt írta: „Jehova, a föld végső határainak Teremtője, időtlen időkig Isten” (Ézs 40:28). Jehova „időtlen időktől fogva időtlen időkig” létezik (Zsolt 90:2). Mivel Jehova halhatatlan, vagyis soha nem hal meg, örökké Isten lesz (Habakuk 1:12; 1Timót 1:17). Ám a héber ʽó·lámʹ szó önmagában még nem jelenti azt, hogy valami „örökké” tart. Gyakran olyan dolgokra utal, melyeknek van végük, de mivel a végük az adott pillanatban még nincsen meghatározva, elmondható róluk, hogy „időtlen időkig” tartanak. Például az „időtlen időkig való” törvényszövetség véget ért Jézus halálával és az új szövetség megkötésével (2Mózes 31:16, 17; Róma 10:4; Galata 5:18; Kol 2:16, 17; Héberek 9:15). Az „időtlen időkig való” ároni papság szintén véget ért (2Mózes 40:15; Héberek 7:11–24; 10:1).

Kedves 5-ös Hozzászóló,

“A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után” (I.Móz. 2:2-3)

“Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt! Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van! Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt. (II.Móz. 20:8-11)

Üdv. Péter

Ismét szervusz

A mózesi törvény több helyen ír a sabbatról, amelyből kiderül, hogy mi volt ennek a napnak a jelentősége, és következtetéseket vonhatunk le pl. azt illetően, hogy a Törvénynek ez a része is hatályon kívülre került, miután Krisztus létrehozta az első keresztény gyülekezetet.

Miért volt adva a szombat?

Izráel nemzetének a javára vált Jehovának a munkára és nyugalomra vonatkozó elrendezése. Isten még mielőtt odaadta volna az izraelitáknak a Törvényt a Sínai-hegynél, Mózesen keresztül megmondta nekik: „Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon.” Ennek eredményeként „a nép kezdte megtartani a sabbatot a hetedik napon” 2Mózes 16:22–30.

Ez az elrendezés új volt az izraelitáknak, akik éppen hogy csak kiszabadultak az egyiptomi rabszolgaságból. Bár az egyiptomiak és más nemzetek az időt öt-tíz napos szakaszokban mérték, nem valószínű, hogy a rabszolga izraelitáknak pihenőnapot engedélyeztek. Ez nyilvánvaló a 2Mózes 5:1–9 verseiből. Ésszerű tehát arra következtetni, hogy Izráel népe szívesen vette ezt a változást. Nem tehernek vagy korlátozásnak érezték a kötelező sabbatot, hanem biztosan örömmel tartották be. Isten valójában később azt mondta nekik, hogy a sabbat az egyiptomi rabszolgaságra emlékeztette őket, és arra, hogy kiszabadította őket: "Ne feledd, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és Jehova, a te Istened kihozott téged onnan erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta meg Jehova, a te Istened, hogy tartsd meg a sabbatnapot.." 5Mózes 5:15